Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)
TANULMÁNYOK - Móra László: Az Országos Természettudományi Tanács és Alap működése (1926–1944)
viszonyok némileg stabilizálódtak és az új pénznem, a pengő bevezetésével a tudományos munka hatékonyabb állami támogatásának feltételei megteremtődtek. Ekkor bízta meg Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a legnagyobb hazai természettudományos főiskolának, a műegyetemnek rektorát, Schimanek Emilt azzal, hogy országos kongresszust szervezzen. A Természet-, Orvos-, Műszáki- és Mezőgazdaságtudományi Országos Kongresszust (továbbiakban Kongresszus) 1926. január 3. és 8. napjai között tartották a József Műegyetemen. . Ezen szakosztályokra tagozódva részletesen megvitatták az egyes tudományok állását és haladásának feltételeit, majd a javaslatok alapján munkaprogramokat készítettek. A kongresszuson Klebelsberg ismertette tervét, hogy a hiányok kiküszöbölésére, a bajok orvoslására megfelelő organizációt hoz létre: „Én kettős szervezetre gondolok. Az egyik csak állami szerv lehet. Ennek a kongresszust előkészítő bizottságnak, amely olyan sikerrel működött, mintegy folytatásaképpen egy állami természettudományi tanácsra, amely hivatva van a kultuszminisztert ezekben a szakügyékben mindig megfelelő tanáccsal, javaslattal ellátni és amely, ha sikerülni fog egy természettudományi kutatási alapot létesíteni, ezt a kutatási alapot is kezelhetné és ennek felhasználása tekintetében a miniszternek javaslatokat tehetne." Mellette egy társadalmi szervezetet is létre kívánt hozni az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, közlekedés és üzemek képviselőivel együttműködve. A kongresszuson a főváros, a GYOSZ, az OMGE és mások megbizottaival azután elhatározták, hogy Széchenyi Tudományos Társaság néven társadalmi szervezetet alapítanak, amely a természettudományi és technikai kutató munka fejlesztéséhez erkölcsi és anyagi támogatást nyújt. Klebelsberg kultuszminiszternek 1926. január 3-án tett bejelentései tudománypolitikája legújabb alkotásaira, rövidesen megvalósultak és eredményesen szolgálták az elméleti és alkalmazott természettudományok tudományos kutatását. A minisztertanács hozzájárulásával és Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos egyetértését elnyervén, Bud János pénzügyminiszterrel együtt Klebelsberg rövidesen 14 és fél milliárd koronát biztosított fenti célra. A törvény útján létesítendő Országos Természettudományi Tanács megalakulásáig pedig megbízta Schimanek Emilt, hogy a tudományos programot és a segélyek fölosztásának tervét a Kongresszus végrehajtó bizottságával készítsék el és a továbbiakban is intézzék az ügyeket. Az 1926. I. 29-én kelt VKM 266/eln. sz. — 1926. leiratában irányelveket is ad a szétosztásra: „... az összeg szétforgácsolódnék és számottevő eredmények nem mutatkoznának, ha az intézetek és laboratóriumok száma között osztanák szét. Ezért kérem, hogy egyelőre legfeljebb 20 intézet és laboratórium szereltessék fel." Még arra is kiterjedt figyelme, hogy „mindazok a műszerek, melyek kellő minőségben Magyarországon gyártatnak, itthon szereztessenek be!" A bizottság gyorsan kidolgozta munkaprogramját, melyet 1926 májusában felterjesztett. Ebben javaslatot tett a programot irányító Országos Természettudományi Tanács szervezetére, továbbá az egymillió aranykoronának megfelelő 14 és fél milliárd papírkorona felosztására. Ami a munkaprogramot illeti, lényegileg helyes és időtálló célkitűzéseket tartalmazott. Ma is egyetérthetünk például azzal a felfogással, amit az elméleti és az alkalmazott gyakorlati tudományok egységéről vallottak. Az elméleti, az akkori szóhasználattal „tiszta" természettudományok ágaiból leszűrődő „szürke theoria" termi meg az „arany praxis" áldást, vagyont hozó kívánatos gyümölcsét — olvashatjuk indokolásuk-