Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: The Hungarian Industry at teh Budapest Spring Fairs (1918–38)

LITERATURE 1. Előterjesztés a budapesti Tavaszi Vásár ügyében. Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamara, 1911. p. 4—5. 2. Hirschfeld Mór: A papírkereskedők márcziusi vásárja. Magyar Ipar XXVII. kötet 13. száma 1906. április 1. p. 273. 3. Tájékoztató a Budapesti Nemzetközi Vásárról. A Magyar Királyi Külképviseleti Hatóságok szives közreműködésének elősegítésére. Budapest, 1930. p. 5. 4. Tóvárosi Fisher Emil: A nyolcadik Tavaszi Vásár. Az árumintavásár múltja jelene és jövője. Budapest, 1913. p. 16—24. 5. Ormos Mária: Az 1924. évi magyar államkölcsön megszerzése. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1964. p. 137—141. 6. Tájékoztató a Budapesti Nemzetközi Vásárról, 1925. p. 7. 7. Ibid. p. 11. 8. A Budapesti Nemzetközi Vásár Zárójelentése, 1935. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamara 9. Vásárcímtár 1935. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamara 10. Messeaddressbuoh-Vásárcímtár, 1932. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamara 11. Tájékoztató: A Magyar Királyi Külképviseleti Hatóságok szives közreműködésének elősegítésére. Budapest, Kereskedelmi és Ipari Kamara, 1930. 12. Tájékoztató a Budapesti Nemzetközi Vásárról. Budapest, Kereskedelmi és Ipari Kamara, 1930. p. 9—10. 13. Wegweiser für die Budapester Warenmustermesse. 17—26 Juni 1922. Budapest, 1922. 14. Vásárcímtár — Messeadressbuch — Catalogue de la Főire 1932. Budapest, 1932. 15. A Budapesti Nemzetközi Vásár Zárójelentése 1927. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, 1927. p. 14—17. 16. Olaszország a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az Olasz ipar kollektív kiállítása a Budapesti Nemzetközi Jubileumi Vásáron. Budapest, 1930. p. 51., 86., 93. 17. Jelentés az 1934. évi Budapesti Nemzetközi Vásárról. (Május 4—14.) Budapest, 1934. p. 1—3. VÁMOS ÉVA KATALIN: A MAGYAR IPAR A BUDAPESTI TAVASZI VÁSÁRON 1906-tól napjainkig a Budapesten tavasszal rendezett vásár fokozatosan bővült papíripari termékeket bemutató „Márciusi Vásártól" Budapesti Nemzetközi Vásárrá. Nevei közül jellegét az „árumintavásár" fejezi ki legjobban. Meghatározása szerint „árumintavásár az olyan vásár, ahol áru átvétel nem, csak megrendelés jöhet létre". Ilyen célkitűzésű vásárok közül ez volt a harmadik Európában a Lipcsei Vásár és a Párizsi Főire után. Az első világháború előtti kilenc vásár a hazai ipar egyre több ágát mutatta be a hazai közönségnek és kereskedőknek. A vásárnak 1912-től volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Árumintavásár Osztálya néven állandó szervezete. Egy évvel később határozták el, hogy a vásárt nemzetközi alapokra teszik, de ez a háború miatt csak 1918 augusztusában, számos bolgár és török cég meghívásával „Keleti Vásár" néven lépett a megvalósulás útjára. Ténylegesen nemzetközivé 1925-től szervezték. A két világháború közötti vásárokat az jellemezte, hogy a hazai gyáriparon kívül a kisipar is átfogó tarkaságban mutatkozott be. A kortárs értékelések a vásárt a megkötött üzletek számán és Korona értékben mérték, a kortárs látogató azonban az ünnepély és bazár jelleget őrizte meg emlékeiben.