Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

Mi történik a saroglyában? A saroglyát nem szabad nagyon megraknom, hogy a ráöntött víz ne nagyon lassan csorogjon le róla, vagy ne álljon meg rajta. Ez utóbbi inkább csak akkor fordulhat elő, ha az -anyag felkupacolásánál nem ügyeltünk eléggé, s az aranyföveny felső rétege alatti agyagrétegből is sok került a kupacba, onnét a saroglyába. A vizet úgy, olyan magasról kell a saroglyában levő anyagra öntenem, hogy az átüsse az anyagot, s azon a helyen már csak tisztára mosott, meddő kavics maradjon a saroglyámon. Tehát minden homokot (esetleg apró kavicsot) kimosson belőle a víz, rá a nylonra, s onnét a posztóborításra. Az anyag minőségétől és mennyiségétől függ, hány köpőce vizet kell egyegy saroglyára zúdítanom, hogy azon csak a meddő kavics maradjon. Ha lassan, óvatosan öntözgetem csak, akkor lényegesen több vizet használok fel az anyag átmosásához a kelleténél. Az óvatosan dolgozó aranyász percenként 2—3 (10—15 liter), a gyorsan dolgozó 5—6 köpőcényi (25—30) liter vizet önt a saroglyára. Ez aztán nagyon befolyásolja a mosás eredményét, a kimosott arany mennyiségét is! Ha az anyagot tökéletesen átmostam, a víz felőli oldalán öntöm, szórom, csúsztatom le a meddőt a saroglyáról. Itt nem halmozódik fel a kavics, mert a hullámverés elsimítja ezt a meddőt, ha nem apad le közben a víz. Ha az anyagban kevés a kavics, fennáll annak a veszélye, hogy a padon átáramló víz túlságosan is gyorsan viheti át a homokot a posztón, s így az aranyszemcséknek nincs arra idejük, hogy „beüljenek", „befészkeljék magukat" a posztó bolyhai hözé. S ilyenkor nagy az arany veszteség! Ilyen esetben a kavicsot átmosás után is a saroglya dróthálóján hagyjuk, s erre lapátoljuk rá az új adag aranyfövenyt. Csak akkor szórunk le — ebben az esetben — a kavicsból, ha már nagyon sok van belőle a saroglyánkon. Ez a kavics megakadályozza a víz túlságosan gyors áramlását, valamint azt, hogy egyszerre túlságosan sok homok kerüljön a posztóra, időt biztosít arra, hogy az aranyszemcsék „beülhessenek". S itt kell még valamit említenem! Ha az illető aranyász jobb keze mosás közben mégis hamarább elfáradna, „állást változtat", „fogást vált". Tehát úgy áll hozzá a vízmeregetéshez, hogy a jobb keze kerüljön a nyél végére. ENDRE N. LÁSZLÓ: GOLD-PANNING ALONG THE DANUBE For thousands of years already gold has not only been mined but also panned from the sands of the rivers in the Carpathian Basin. The importance of gold-panning was supported by a great number of royal decrees. Two to three thousand years ago the reserves of wealth in the fluvial sands ensured livelihood for the whole population of a number of villages along the Danube between Pozsony and Komárom, and still in the past century hundreds of families made their living by gold-panning. Casual gold washers swarmed the Southern bank of the mentioned stretch of the Danube again during the great economic crisis in the 'thirties of this century. Nowadays only a few Danubian gold-washers pursue this ancient occupation, using the same simple devices as centuries ago.