Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

Kevés ... Elég. Sok! Nagyon sok! . .. Ezután szépen megszámolom, vagy csak felbecsülöm, hány aranyszemcse is maradt próbalapátom feketére égett felületén. A számolás után, ha az eredménnyel elégedett vagyok, még két-három lapátpróbát csinálok azon a területen, melyet mosásra kiszemeltem, s a négy számolás eredményéből már tudom, hogy azon a helyen milyen kihozatalra számíthatok. Ez a négy lapátpróba körülbelül 20—25 percet vesz igénybe, de nem szabad sajnálni ezt az időt, hiszen tulajdonképpen minden ettől függ! Már régente is a lapátonkénti 60—70 aranyszemcse volt az alsó határ. Ha legalább ennyi aranyszemcse, tehát a négy próbából összesen mintegy 240—280 maradt a lapáton, akkor azon a helyen az aranymosás kifizetődött. A száz vagy kétszáz aranyszemcsés eredmény — egy lapáton — már nagyon jó kihozatallal, nagyon jó keresettel kecsegtetett. De voltak és vannak ennél gazdagabb lapátpróbák is! Ez pedig azt az állításom igazolja, hogy az Alpok és a Duna (Mura és Dráva) ajándékozó kedve, a föveny aranytartalma az utóbbi néhány száz év alatt nem csökkent! ... Hiába híresztelték és híresztelik ennek éppen az ellenkezőjét az aranyászok. Ezeknek a hamis híreszteléseknek mindig, minden időben kettős céljuk volt: a) hogy elvegyék az új próbálkozók kedvét az aranymosástól; b) hogy az általuk kimosott arany döntő többségét a hivatalosnál lényegesen jobb árat fizető — és igen nagy múltra visszatekintő — feketepiacon értékesíthessék. A tökéletes lapátpróba azonban nagy gyakorlatot igényel. A kezdőnek alig marad valami a lapátján, s így az eredménye mindig negatív. Az igazi aranyász próbalapátjáról — az aranyászok szerint — nem úszhat le egyetlen aranyszemcse sem ... Az igazság az, hogy a gyakorlott aranymosó lapátpróbája legfeljebb 3—4 százalékos veszteséggel jár! Az a bizonyos fekete „homok", vagy „vaspor" Az aranyászok — az említett neveken kívül — még „porzónak", az arany utolsó „kísérőjének" és az „arany fekete árnyékának" is nevezik ... Pantó Dezső főbányatanácsos szerint ez az anyag főként magnetit, pirit s az eruptív kőzetek színes alkotórészeinek pora, melyért egykor jó árat fizettek. Az aranyászópartokat és zátonyókat egykor bérbe adó városok és községek többsége — fizetség fejében, a pénzen felül — egy bizonyos mennyiségű porzót is kért az aranyászoktól. Ezt ugyanis Hatosként használták! A még nedves kézírásra hintették, hogy az hamarabb száradjon abban a lúdtollal író világban. Tudomásomra jutott, hogy kilencvenhat évvel ezelőtt, 1892-ben három aranyász Somorján (csallóközi helység, jelenlegi neve Samorín) sáraranyat és porzót árusított. Megtudta ezt a polgármester, Sidó Ferenc és a városháza egészévi porzószükségletét tőlük szerezte be. Khín Antal tanár, az egykori somorjai múzeum alapítója és első igazgatója, Csallóköz leghűbb szerelmese, erről így ír: „ .. . A sáraranyon kívül jövedelmüket képezte az aranyporzó is, mellyel a hivatalokat látták el. A községek évi árenda fejében a porzót is kikötötték,