Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Tringli István: A Habsburg-monarchia központi bánya- és pénzverésügyi igazgatása 1713–1848

általában a pénzverésügy felett is joghatóságot gyakorolt. Majd így folytatta: „A bányaügy ilyetén sajátossága és fontossága miatt most és mindig egy saját referenssel szükséges rendelkeznie, azon okból kifolyólag, mivel a montanisticum olyan sajátos ügy, melyet más tanácsos, mint aki ezen dolgokban járatos, nem felügyelheti." (14) A bánya- és pénzverésügy különállásának hangsúlyozásában ezután állandóan visszatérő motívum maradt az ott szükséges szaktudás. A különállásnak még egy oka volt: a bányatermékek az állami hitelügyletekben fontos szerepet játszottak. Különösen így volt ez az osztrák örökösödési háború idején, amikor az államkassza a súlyos hadikiadásokat erősen megsínylette. Ez adott alkalmat arra, hogy 1717 után másodízben formálisan is létrehozzanak egy, a bányatermékek — legalábbis egy csoportjuk — felügyeleti szervéül kijelölt hatóságot. 1742. november 24-<én felállították a réz- és higanyhivatalt, vezetőjévé báró Franz Wiesenhüttent nevezve ki, aki kamarai tanácsosi rangot kapott. Az addigi rézadminisztrációt teljesen feloszlatták, az összes rézüzletekkel foglalkozó kereskedőt és hivatalnokot ennek alárendeltségébe helyezték, ugyanígy jártak el a higanyalappal is. Alapkérdésekben a hivatal közvetlenül a császárnő alá tartozott. A hivatalok hierarchiájában nem volt pontosan körülírva a helye. Bizonyos függetlensége ellenére szorosan betagozódott a kamarába is. A réz- és higanyhivatalt nem bányászati szakigazgatási szervnek kell tartanunk, hanem egy ad hoc intézményesített megoldásnak bizonyos hitelügyletek elvégzésére, amelyekhez az alapot a réz- és higanytermékek adták. Wiesenhütten alá tartoztak a katonai kiadások is, innen körülményesen körülírt titulusa: „militia- und schuldencasse, kupfer- und quecksilberfundo bestellter director." (15) A bánya- és pénzverésügyi felső szakigazgatás függetlenedése az egyéb kamarai ágazatoktól Hogy Mária Teréziának trónra lépésekor milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, közismertek. Az osztrák örökösödési háború a reformok szükségességét csak felerősítette. A legsürgetőbb feladatokat már a háborús években el kellett végezni — elsősorban a katonai igazgatás területén. A pénzügyigazgatásban is sor került bizonyos újításokra. A. „korai tereziánus reformok" — a kifejezés az 1749-es haugwitzi államreformtól van hivatva ezeket megkülönböztetni — jellemzői a következők voltak: politikai megfontolások — itt elsősorban alkotmánypolitikaiakra kell gondolni — nem estek latba meghozatalukkor, ily módon az összehangoltság is hiányzott belőlük, túlnyomó többségük igazgatástechnikai jelentőségű volt (16). Az udvari kamara kapcsán felmerült a teljesebb központosítás érdekében az „in pleno" ügyintézés teljessé tétele, ami a legutóbbi utasítás után sem valósult meg. Minden hozzászóló szükségesnek látta a bizottságok, egyes szervezetileg függetlenített ügykörök visszaszorítását, csak a legfontosabb kérdésekben kívántak számukra korlátozott, előkészítői jogkört adni, döntési joga egyedül a kamara tanácsülésének lett volna,. Meglepő, hogy ebben a szellemben folyó reformok közepette merült fel a bányaés pénzverésügy teljes függetlenítése. Ráadásul különösebb ellenállás nélkül meg is valósult! Az új kamara az elképzelések szerint ugyanis továbbra is rendelkezett volna bizonyos korlátozott jogkörű bizottságokkal. Enélkül ebben a korban