Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - N. László Endre: A dunai aranymosás I.

ják az aranyból a higanyt. Ezt a műveletet — aranyász mesterszóval — az arany „égetésének", vagy „kisárgításának" nevezik. S ezzel tulajdonképpen már fel is soroltam az aranyászok ősi, de még ma is használatos, legfontosabb kellékeit. A felsoroltakon kívül azonban még ma is szüksége van az aranyásznak néhány edényre, egy benzinlámpára, tiszta higanyra, egy darab szarvasbőrre (vagy sűrűszövésű vászonra, anginra). Hogy miért, azt megtudhatják a munkafolyamat ismertetésénél. A régi aranyászok felszereléséhez tartozott még néhány, akkoriban nélkülözhetetlen kellék. 9. Aranymosás a szélfogók védelmében, a dunai zátonyon. A kép jobb szélén látszik a hordó kerekű talicska Sok igazi, de még több orvaranyász (aki írásos engedéllyel nem rendelkezett) posztóborítás nélküli, lónak, csikónak csúfolt mosópadot használt. Ha ugyanis megugrasztották a tilosban dolgozó aranyászt, ladikjába dobta az ilyen padot és gyorsan elillant. Az ilyen mosópad haránt bevágásaiból az aranykaparóvas segítségével kaparták ki a beléjük rakódott aranyszemcséket. Ez egy L alakú vas volt, s rövidebb szárának végét ellapították és élesre köszörülték. A munkahelyét egykor még gyakran változtató, hosszú víziutakat megtevő aranyász a teljes felszerelését megával hurcolta, s ezért nem nélkülözhette a ladikot. Ebben kapott helyet — a már felsoroltakon kívül — az élelmiszeres, vagy elemózsiás láda, a bogrács, a fehérnemű, esetleg a széles kerekű talicska és a szélfogó sellenc is. Ez utóbbit nevezték amnyászsellencnek, sellencnek, aranyászlészának, lészának, aranyászlécának, lécának, szélfogónak, szárnyéknak és — gúnyolódva — aranyászsátornak is. A szélfogó egy kétszer kétméteres, két karóval felállítható, hordozható sövény- vagy nádfal volt. Ha iaz aranyász erős szélben dolgozott, ez a szélfogó szerepét játszotta, hogy a meringüllőből öntött vizet el ne irányítsa, térítse a szél. Rossz idő esetén nem egyszer ez volt az aranyász „sátra" is. A széleskerekű talicskára azért volt szüksége, mert az aranyban dús föveny — talán a hirtelen beállott apadás következtében — távol került a mo-