Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

féle továbbképző előadásokat. Azt szorgalmazta, hogy ezeken a KKCS valamennyi munkatársa vegyen részt. Ma már látható, hogy ezeknek az együttes szemináriumoknak a tudatformáló hatása, főleg a fiatal szakemberek szempontjából meghatározó volt. Tarján nem nagyon szerette az Íróasztalát, ezért sokat volt a munkatársai között. A riportban azt mondja magáról: „Amíg én voltam ott az igazgató, addig kétszer legalább egy héten, de néha háromszor végigmentem az egészen, sokból nem állott, de minden asztalhoz leültem, mindenkivel megbeszéltem a maga problémáit, és vagy tudtam segíteni vagy nem tudtam segíteni, de tudtam kérdezni." 21. A vásárolt ferrit tár 1960-ban nyilvánvalóvá vált Tarján számára, hogy nem tud Varga Sándorral együtt dolgozni, két ilyen eltérő karakterű ember, a liberális, nem túl erőskezű és régi számítástechnikai múlttal rendelkező Tarján, az elgondolásaihoz a végletekig ragaszkodó, nagyon határozott, de a szakmában új és a politikából jött Varga párosítása nem volt sikeres. Tarján vesztett és elment a Műszaki Egyetemre, ahol Kozma Lászlóval folytatta a kutatásait. Félvezető elemekkel folytatott kísérleteket, azt hiszem nagyon élvezte, amit csinált. Azért harcolt, hogy legyen félvezető gyártás Magyarországon, amellyel az addig világhírű rádiócsőgyár, az Egyesült Izzó (TUNGSRAM) érthetetlen módon nem eléggé foglalkozott. Ideiglenesen elszakadt a számítástechnikától, de lelkileg sohasem. örömmel fogadta el ezek után az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság meghívását és elvállalta az országban folyó számítástechnikai fejlesztések koordinálását. A kutatóból kormányzati ember lett, .sokan nem akartuk elhinni, hogy ez lehetséges. Ezen az új területen sem fogadta egységes elismerés a munkáját, mert Tarján Rezső az állami adminisztrációban sem tudta önmagát megváltoztatni. Nem vált bürokratává, megmaradt annak a minden újra figyelő,