Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

gedte nekünk, szinte alig szólt bele a gépesítésbe, azt mondta gyakran, az ő feladata, hogy minden időben együtt legyen. Számítástechnikával 1949-ben kezdett foglalkozni, írásai, fordításai jelen­tek meg elsősorban az analóg számítógépekről. A digitális számítástechniká­ról akkor az volt a hivatalos vélemény — szerintem ezt ő is sokáig elfogad­ta — hogy áltudomány. Megint csak egy személyes emlék 1959/60-ból. Lelkes ifjú emberként fe­jembe vettem, hogy kibernetikát fogok az egyetemen tanítani. Megírtam a tananyagot, ami nem volt más, mint az M-3 összefoglaló ismertetése és elmen­tem néhány nagyhírű egyetemre. Ügy kipenderítettek, hogy alig álltam meg 17. Az M—3 a dobmemória felől nézve a lábamon, mondván, hogy ilyen gyermekded dolgot nem lehet egyetemen ta­nítani. Ma talán nevetségesen hangzik, végül „Elektrotechnika" címen kap­tam meg a lehetőséget a Közgazdaságtudományi Egyetemen, hogy a számító­gépek technikáját előadhassam. Szeretett volna egy számítógépet építeni, természetesen analóg gépet. 1950 után a kezébe került az ENIAC-nak egy részletes műszaki leírása, ezt elol­vasta és azt mondta: — Akkor most mindent kezdjünk előröl. Ekkor kezdett el foglalkozni a digitális gépekkel. 1953-54-ben írta meg a „Gondolkodó gépek" c. munkáját, amely 1958-ban jelent meg. 1954-ben a Méréstechnikai Kutató Intézetben megszervezte a számítás­technikai osztályt, ahol elkezdődtek egy digitális elektronikus számítógép ter­vezésének munkái. Ennek keretében egy sor alapáramkört építettek és kipró­bálták a számítógép egyes elemeit, pl. a késleltető nikkel művonalat is. 1956-ban szervezték meg a Magyar Tudományos Akadémia keretében a

Next

/
Thumbnails
Contents