Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

A szabadalom a mágneses jelrögzítő leírását is tartalmazza. „A használt adathordozó 0,25 mm átmérőjű „fél kemény acélhuzal", egy fémhengerre van felcsévélve, amelyet egy állandó fordulatszámú motor hajt meg. (...) A huzal lineáris sebessége 30 cm/mp, és miután a távgépírón egy kód kombinációjának (7 bit) az átviteli sebessége 140 msec, egy kódot 4,2 cm huzalra lehet felírni. A huzal teljes hossza 220 m, így egyetlen huzalon 5200 karakter rögzíthető." Az adathordozó huzalt az EM fej egyenárammal, előmágnesezi, majd az egyes jeleket (biteket) az RM fej írja fel 500 Hz-es jel formájában. Olvasáskor az előmágnesező fej nem működik, a felírt jeleket az RM fejen kb. 2 mV 500 Hz-es feszültségként lehet érzékelni. A 12. ábrán látható még a PHR kódfelismerő rendszer, ami csak az értékes (adat) kódokat engedi a számológépbe és a PHT adó, ami a megfelelő kódokat előállítja a nyomtatáshoz. A kapcsológéphez (SW3) több számológép is kapcsolható és így létre lehetett hozni egy, a későbi évekre jellemző több munkahellyel, több feldolgozó berendezéssel és több memóriával rendelkező távadatfeldolgozási rendszert, amelyben a rendszer elemei igen távol is lehettek egymástól. A második gépet W. Hatton a Belgiumot megszálló németek elől az USAba küldte, de az soha nem érkezett meg oda, a hajót valószínűleg a német tengeralattjárók elsüllyesztették. Kozma László a gyár német parancsnokát félrevezetve J. Kruithoffal együtt új gép építésébe kezdtek. Ez a gép nem sokban különbözött a másodiktól, 1940. végére lett kész. Egészen 1941. végéig működött, de akkor a gyár igazgatója — félve a gép katonai jelentőségétől, a munkát leállította. Kozma László 1942-ben hazajött. 1946-ban egy látogatásakor érdeklődött a harmadik gépéről, de akkor azt már szétszedték. Kozma Lászlónak a számítógépek „őskorában" végzett tevékenységét akkor lehet igazán értékelni, ha röviden áttekintjük a számítógépek történetét az első elektronikus berendezések megjelenéséig. (Az adatok részben Goldscheider-Zemanek: Computer, Werkzeug der Information, részben H. H. Goldstine: A számítógép Pascaltól Neumann-ig c. könyvekből, részben más forrássokból származnak.) 1882. Hollerith megalkotja lyukkártyás gépét. 1920. Torres J. Queredo összekapcsol egy írógépet, egy számológépet és egy mechanikus tárat. 1928. Pflemmer (Drezda) szabadalmat kap a mágnesszalagos tárra. 1933. Tauschek szabadalmat jelent be a hengeres elektromágneses tárra. 1937. Aiken megkezdi első jelfogós számítógépének építését. 1938. Zuse működőképes számítógép modellt készít mechanikus tárolóval. 1938. Kozma László Antwerpenben megépíti az első számológépét telefonközpont alkatrészekből és az első többmunkahelyes, több feldolgozós rendszerét. 1939. Kozma László elkészíti második számológépét, amelyhez mágneshuzalos tárolókat, távgépírókat lehet távadatfeldolgozási rendszerben kapcsolni. 1940. Stibitz komplex számokhoz jelfogós számolókészüléket épít. 1940. Kozma László megépíti harmadik számológépét, amely 1941. végéig működik. 1941. Zuse elkészíti az első teljesen munkaképes, programirányított számítóberendezését, a Z3-at.