Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

A számítógép tízes számrendszerben kapta a bemenő adatokat, és írta ki az eredményt, és szintén kettes számrendszerben számolt, a tizes-kettes és a kettes-tizes konverziót automatikusan végezte el. A MESZ-I igen megbízhatóan működött. Akkor fordult elő hiba, ha a jelfogók érintkezői — például ha néhány napig a gépet nem használták — korrodáltak, vagy beporosodtak. Rövid használat után a hibás érintkezés megjavult, lehetett számolni. Emlékszem egy olyan programra, ami a gép valamennyi jelfogóját ciklikusan megmozgatta, ilyenkor a számítógép egy támadásra készülő állatra emlékeztetett, ami megrázza magát és közben furcsa morgó hangot hallat. Kozma professzor pontosan látta, a számítógépek és a számítástechnika óriási hatását a távbeszélő technikára. Azt írja: „Ma (1960-ban — a szerző) a távbeszélőtechnika nyelve egyre jobban kezd hasonlítani a számológép technikában meghonosítotthoz. Ma már információkról, ezeknek tárolásáról beszélünk; a felhasznált áramkörök logikai összefüggéseken alapulnak: „és" „vagy" kapcsolások, kapuáramkörök, impulzustechnikában ismert áramkörök; a felhasználásra kerülő építőelemek pedig elsősorban félvezető, vagy ferritanyagokból készülnek. Távbeszélő iparunk legalább 6 évtizedes múltra néz vissza, és az elkövetkező években is nagy feladatok várnak rá. Ezek közé tartozik — elsősorban egy elektronikus elemekből felépített — új telefonközpont megtervezése. (...) A Műszaki Egyetem híradástechnikai tanszékeinek feladata az ebben a munkában való részvétel és az erre a célra alkalmas mérnöki gárda kinevelése. Ennek a nevelőmunkának a lényege: rávezetni a mérnökjelölteket a kapcsolástechnika új gondolkozásmódjára és ennek a munkának egyik igen alkalmas segédeszköze a most elkészült számológép." 1982. áprilisában egy magnetofonos beszélgetésre kértem meg Kozma professzort, a számítástechnika korai időszakában végzett munkájáról. A beszélgetést Esti Judittal, a Magyar Rádió munkatársával készítettük el, sajnos az anyag sohasem került adásba. A beszélgetés — ha jól emlékszem — kb. két órán keresztül tartott és igazolta, hogy Kozma professzor nem csak kiváló telefonközpont szakértő volt, de az egyik legelső mérnök is, aki diszkrét és más — telefonközponti — célokra készült elemekből számítógépet épített. 1973-ban a Magyar Tudomány I. számában jelent meg korai munkájáról szóló leírása — Mérnöki tevékenységem az elektronikus számítógépek „őskorában" — címmel, az alábbiakat részben ebből az írásból, részben a mágnesszalagon rögzített beszélgetésünkből idézem. Beszélgetésünkön Kozma László elmondta, hogy ő sohasem akart számológépet (calculator) csinálni. Amikor 1938-ban — a háborúra is készülve — a gyár, az antwerpeni Bell Telephoné nevű amerikai cég műszaki igazgatója, W. Hatton úgy döntött, hogy számológépekkel is foglalkozni fognak, Kozma László kapta meg a feladatot azzal a feltétellel, hogy a gépben csak a gyár által készített telefonközpont alkatrészeket használhatja fel. Az első gép 1938 őszére készült el, összeadni, kivonni és szorozni tudott. A számjegyeket 11 ívpontos gépekben tárolta, a lépető impulzusokat sorrend kapcsológépekkel állította elő. Az összeadás 1—1/2 mp, a szorzás, a szorzó számjegyeitől függően 5—10 mp-ig is eltartott. Ezt a konstrukciót, ami tapogatódzó kí-