Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Kovács Győző: Magyarok a számítástechnikában

Nemes Tihamér Igazi polihisztor volt, sajnos nagyon rövid ideig ismertem, 1956/57. táján frissen végzett mérnökként találkoztam először vele. Akkor gyakran bejárt a munkahelyemre, a Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutató Csoportjának Nádor u. 7-beli laboratóriumába. Az első hazai elektronikus számító1. Nemes Tihamér gépen dolgoztunk, az M—3-at építettük. Maga a nagyon gyakori látogatás is jellemezte, eljött, mert őt minden ami új igen érdekelte. Képes volt arra is, hogy velünk zöldfülű mérnök-tanoncokkal órákat elbeszélgessen, csak azért, mert mi • a számítógép építése során olyan kivételes ismeretek birtokába jutottunk, amely számára teljesen új volt. Én ezekre a régi találkozásokra — amelyek nem csak a műszaki tapasztalatok cseréjére, hanem rendkívül kellemes eszmecserékre is módot adtak — szívesen emlékszem, hiszen Nemes Tihamér azon kevesek közé tartozott, aki talán még nálunk is jobban hitt abban, hogy az elektroncsövekből épülő számítógép működni fog és olyan feladatok megoldására lesz alkalmas, amelyekhez addig, a rengeteg numerikus számítás miatt hozzá sem tudtak kezdeni. Posthumus munkáját forgatom, az 1962-ben kiadott „Kibernetikai gépek" c. könyvét, amely már barátai közreműködésével jelent meg. Nagyon sok ötlete és találmánya volt, ezekben sorra elektronikus megoldásokat alkalmazott és csak most tűnt fel nekem, hogy sem számoló, sem programozható számítógépet nem tervezett. Ennek az lehetett az egyik oka, hogy — nem tudták, hogy mi a számítógép, de az is, hogy — a céleszközökben hittek.