Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Tóth Béla: Zeit der neuen Initiative und Entwicklung in der ungarischen Lederindustrie (1918–38)

kémizálásnak a bőriparba való behatolása számos új cserzőnayag és bőrgyártási segédanyag alkalmazását tette lehetővé. A gépesítés pedig a mechanizált bőrgyártó berendezések elterjedését jelentette a kézműves megmunkálás helyett. Ennek megfelelően a korábbi statikus jellegű gödör cserzés — forgó hordók és motollák alkalmazásával — dinamikus műveletté alakult át. A 20-as évek eleje óta tartó folyamatos fejlődést az 1929-ben elkezdődött négy éves világgazdasági válság szakította félbe. Az ebből való kiemelkedés jelei csakhamar megmutatkoztak a bőriparban és a korábban elkezdődött, de néhány évre megszakadt korszerűsítési folyamat ismét felgyorsult. A bőrgyártó ipar termelésének fellendülésével lépést tartott a bőrfeldolgozó ipar, azaz a cipő-, kesztyű- és szőrmeiparágak fejlődése is. Jellemző volt az is, hogy a szíjgyártó-, bőrdíszmű- és bőrönd előállítását többségében nem önálló üzemek végezték, hanem a nagyobb bőrgyárak saját vertikális szervezetükben valósították meg az említett cikkek gyártását. A harmincas években mutatkozó fellendülés egyik biztos jele volt ä bőrexport alakulása. A 20-as évek jelentős bőrbehozatali többletét a 30-as évek közepén már bőrkiviteli többlet váltotta fel és a bőráruk külforgalma aktív egyenleggel zárult. A bőrgyáraink exportra történő termelése kényszerű devizális tevékenység volt, mivel a nyersbőrszükséglet nagyobb részét import útján kellett biztosítani. A bőr- és cipőipari kivitel az egész magyar áruexportban is figyelemre méltó szerepet játszott. 1938-ban 36 bőrgyár és egy bőripari sedédanyaggyár működött az országban, amelyek 5000 főt meghaladó munkáslétszámmal 86,4 millió pengő értékű készbőrt állítottak elő. A kézműves tímárságokból kialakult mechanizált vegyipar jellegű bőrgyártással párhuzamosan a tapasztalati mesterségből műszaki-tudományos tevékenység alakult ki. Ennek jele volt 1926-ban szakfolyóirat megjelentetése, 1930-ban a Magyar Bőripari Vegyészek Egyesületének létrehozása, amely tagja lett az IVLIC-nek (Internationaler Vereins der Leder-Industrie-Chemiker), továbbá az Országos Magyar Bőripari Múzeum megalapítása. Ezt a gyors fejlődést méltányolta a külföldi bőripar is azzal, hogy 1937-ben a Bőripari Vegyészek Nemzetközi Egyesülete Budapesten rendezte kongresszusát. A második világháború kitöréséig a külföld hazánkat, mint Európa egyik elismert bőrgyártó országát és jelentős készbőr exportálóját tartotta számon.