Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Tringli István: A Habsburg-monarchia központi bánya- és pénzverésügyi igazgatása 1713–1848

TRINGLI ISTVÁN* A HABSBURG-MONARCHIA KÖZPONTI BÁNYA- ÉS PÉNZVERÉSÜGYI IGAZGATÁSA 1713—1848** Az újkori bányaigazgatás -problémái a birodalomban A pénzverés és a nemesfémbányászat két, egymástól elválaszthatatlan dolog, különösen egy olyan gazdaságban, amely pénzforgalmát fémpénzben bonyolítja le. E kettő összefüggése mégsem ilyen nyersanyag végtermék egyszerűségű. A pénzforgalmazás és a bányászat egyaránt olyan különleges jogosítványokkal rendelkezett, melyek megkülönböztették a gazdaság többi ágától. Ez a különlegesség mindkét esetben az uralkodói jogban nyilvánult meg a középkor óta. E tekintetben az európai jogfejlődés meglepő egyöntetűséget mutat. Pénzverési joga csak a fejedelemnek lehetett. Tárgyalt korszakunkban a korábbi eredetű, nem fejedelmi jellegű pénzverést az államjogászok az uralkodói jog átengedésének tekintették, ami jog a pénzverés gazdasági szerepéből, illetve önálló gazdasági területteremtő jelentőségéből fakadt, és mint ilyen, csak a szuverént illette meg. A bányászat esetében hasonló a helyzet: a sajátosságot a bányászati főúri jog, más néven a bányaregále képezte. Ezen általában azon jogokat értették, melyek a bányászat tekintetében a fejedelmet megillették (1). A regalitás sajátságos érdekei korán létrehozták azokat az intézményeket, melyek ennek igazgatására szolgáltak. A regálé és a felségjog — azaz a pénzverésbe, illetve a bányászatba való beleszólás éppúgy, mint a gazdaság vagy az államhatalom más ágazataiba — csak a teoretikusoknál vált el. A pénzverés és a nemesfémbányászat közös igazgatás alatt szerepelt a középkortól kezdve Európa országainak nagy részében. Hogy mennyire a regalitásjelleg kapcsolta össze ezt a két gazdasági ágat és hogy milyen szívósan tudott ez később is továbbélni, jól jellemzi az, hogy a polgári miniszteriális kormányzatok egy része Európában a bányászatot a pénzügyminisztérium fennhatósága alá helyezte, és nem, vagy csak időlegesen, valamelyik ágazati minisztérium alá. A klasszikus bányajog a nemes- és színesércbányászatban fejlődött ki, és sokáig csak arra vonatkozott. A vas és egyéb fémekre nézve más szokások voltak mérvadóak. A joggyakorlat különösen akkor vetett fel nehéz kérdéseket, ha új bányatermékek kitermelésére került sor. Korszakunkban a monarchiában, de a német államokban is, ilyen problémás eset volt a szénbányászat jogi rendezetlensége, a XIX. század végén a kőolaj- és földgázkitermeléssel volt * Országos Műszaki Múzeum, 1117 Budapest, Kaposvár u. 13—15. ** Készült a 319/1986. sz. állami megbízás keretében