Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Helmut Christmann: Technikgeschichte in der Schule

Figyelemreméltó, amit a 157. oldalon olvashatunk. „A vegyipar ágazatát általában kihagyják az Ipari Forradalom folyamatát tárgyaló történelemkönyvekből ... mivel a történész ritkán rendelkezik a szükséges technikai ismeretekkel." Ezzel a megjegyzésével telibetalált, de rögtön hozzáteszi — magyarázatul —, hogy a Watt-féle gőzgépről pl. kevés szakíró jegyzi meg, hogy voltaképpen nem gőz, hanem a légnyomás hajtotta. Nagyon találóan még hozzáteszi, hogy a szárazföldi és víziközlekedés gépesítése, illetve „gőzösítése" csak a nagynyomású kazánok és gőzgépek bevezetésével vált lehetségessé. Beszél az ipari forradalmakról általánosságban és a XVIII. századi Ipari Forradalomról konkréten. A jól megírt figyelemkeltő fülszövegben még bennünket érdeklő részleteket is találunk. „A perifériák — skandináv, mediterrán, illetve közbeeső területek gazdaságfejlődésére vonatkozó fejtegetések fokozottan érdekesek lehetnek a magyar olvasók számára, hiszen a mi gazdaságunk fejlődése évszázadokon át a perifériákra jellemző jegyeket mutatta." A könyvben a valóban technikai — műszaki — történeti részletek aránylag kevés szerepet kapnak s itt-ott nem is teljesen világos, miről van szó. Például a posztóipari ványolásról, kallózásról szólva ezt olvassuk. „ ... a gyapjútermékek gyártásánál a tömítőszerkezet csatlakozott a gépesített műveletek, máskülönben teljes sorához". Erről csak a textilipari műveletekben jártas olvasó állapíthatja meg, hogy a kallózásról van szó. A kallózás fogalma meghökkentő sajtóhibával is jelentkezik, amikor azt olvassuk, hogy „kalózok és festők, akik tőkét halmoztak fel", ami persze jelentéktelen elírás, szóra sem érdemes. Coalbrokdale-ról azt olvassuk, hogy „kokszolvasztás" terén volt híres. Nyilvánvalóan a szén kokszosításáról, vagy a koksz kohóipari használatára gondol a szerző. A 109. oldalon említett „kovacinkérc"-ről nem tudtam megállapítani, mi lehet? A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik a technikatörténet felsőfokú oktatásával foglalkoznak, mert széles horizontot ad, a társadalmi, közgazdasági előzmények és következmények bemutatása érdekes, izgalmas, bár az írója ma már valószínűleg egyet-mást másként írna meg, hiszen könyve írása és magyar megjelenése között közel húsz év telt el. Ez azonban érdemét nem csökkenti. Horváth Árpád Helmut Christmann: Technikgeschichte in der Schule. Ottó Maier Verlag, Ravensburg, 1976. A műszaki közép- és felsőoktatásban a technikatörténet, mint stúdium lassanként beóvakodik a tantervekbe. Az illetékes fórumok a tárgy tanításával kapcsolatban kétféle megoldást latolgatnak. Az egyik nézet szerint elegendő, ha a tárgy keretében, mintegy kiegészítésül (esetleg a tankönyvben apróbetűvel) essék szó a történeti vonatkozásokról. Például a kalorikus gépek tárgyalásakor Watt, Csonka, Bánki stb. szerepéről. Másik felfogás úgy véli, a technikatörténet legyen különálló — középiskolában kötelező, felsőoktatásban fakultatív tárgy. Technikatörténet tanítására csak az vállalkozzék, akinek hajlama, rokonszenve van e tárgy iránt (hiszen technikatörténet tanítására sehol sem képesítenek), az előadó tehát „nem hozza magával" a szükséges tárgyi ismereteket. Vannak részletes, jó nagy technikatörténeti művek, amelyekből lehet meríteni,