Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KRÓNIKA - „A Haley-üstökös nyomában” c. kiállítás

ves voltát, rámutatva, hogy ha az üstökös ténylegesen a földi légkör határain belül lenne, akkor a föld különböző pontjairól megfigyelve mindig különböző csillagok mellett lenne látható, holott a megfigyelések nem ezt igazolták. Nemcsak a Halley-üstökös története szempontjából volt jelentős az üstökös 1682-es megjelenése. Ekkoriban Halley angol csillagász Newton eredményeinek figyelembevételével, az 1337 és 1698 között feltűnt 24 üstökösre parabolikus pályát számított ki. Arra az érdekes eredményre jutott, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben feltűnt üstökösök pályája nagyon hasonló, sőt a hasonlóság oly nagyfokú volt, hogy egyértelműnek adódott a következtetés, mely szerint nem három, hanem csak egy üstökösről van szó, amely ráadásul — minthogy kb. 76 évenként tér vissza — nem parabola, hanem zárt ellipszis alakú pályán mozog. Ennek megfelelően Halley az üstökös következő megjelenését )758-ra jelölte meg, s mivel ez az előrejelzése valóra vált, az üstököst róla nevezték el. Az üstökösök tanulmányozása egyre nagyobb rendszerességgel és egyre több információt szolgáltató eszközök felhasználásával folytatódott tovább. A különböző — főleg csillagászati — megfigyelések alapján sok minden ismeretessé vált az üstökösök külső kómájának kémiai összetételéről, az üstökösökben lejátszódó folyamatokról, azonban az ismeretek zöme viszonylag kevés tényen alapuló feltevésekből állt. Ennek is tulajdonítható, hogy a Halley-üstökös 1910-re jelzett visszatérése előtt az ó- és középkori baljós hiedelmek erősödtek fel, és világvége