Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)
TANULMÁNYOK - Asztalos Péter: 100 éves volt a transzformátor
Az első két bejelentés a párhuzamos kapcsolásra és a tetszőleges áttételre vonatkozott, míg az utóbbi kettő a zárt vasmagos transzformátor mindkét alapformáját (magtípusú és köpenytípusú) tartalmazta, és kiterjedt a szigetelt vashuzalból és szigetelt vaslemezből vagy vasszalagból felépített vasmag különböző változataira. Az idejének nagy részében Bécsben tartózkodó Déri Miksa 1885. márciusában bemutatta a transzformátoros elosztó rendszert a bécsi „Technologisches Gewerbe-Museumban". A bécsi kísérlet céljára készült a 6. és 7. sorszámot viselő két, 6000 wattos transzformátor, 1885 elején. A gyári számkönyv szerint még ezeknek a vasmagja is rúd alakú (nyitott), átmérője 160 mm, hossza 405 mm volt, és szintén 2,5 mm átmérőjű, szigetelt vashuzalokból volt felépítve. Déri Miksa 1934-ben kelt egyik levele és más források szerint is viszont a bemutatón (amely több napig tartott) szerepelt indukciós készülékek vasmagja már meghosszabbított és mindkét végükön széjjel (egymás felé) hajlított vashuzalokból állt („sündisznó" transzformátorok). Zipernowsky 1885. március 31-én a Magyar Mérnökök és Építészek Egyesületében bemutatásokkal kísért felolvasás keretében ismertette az új energiaelosztó rendszert. Ennek során két Gaulard-rendszerű és két Ganz-gyártmányú transzformátorral bemutatta a kétféle rendszer terhelésváltozáskor észlelhető tulajdonságait. Az előadás a MMÉE Közlönyében nyomtatásban is megjelent, „Elektromos világítás izzólámpákkal központi állomásokból" címmel. Minden valószínűség szerint a párhuzamos kapcsolás Zipernowsky ötlete volt, az ezzel kapcsolatos kísérleteket Déri végezte, és a részleteket együtt dolgozták ki. Bláthy viszont a zárt vasmagra vonatkozó javaslataival járult hozzá a sikerhez. Ezt bizonyítják a szabadalmak tulajdonosainak nevei és az 1885—87. években több nyelven is kiadott Ganz-gyári brosúrák címei és tartalma is. A rendszert pl. eleinte Zipernowsky—Déri rendszernek, majd Zipernowsky— Déri—Bláthy rendszernek nevezték. A három feltaláló egyébként 1885. szeptemberében kötött egymással egyezséget a részesedés tárgyában. Eszerint Zipernowsky és Déri részesedése egyenként 40—40%, míg Bláthyé 20%. Ezt az arányt 1889. novemberében 35—35—30%-ra módosították. A 8. és 9. sorszámú és már biztosan köpenytípusú transzformátor a szabadalmi hivatal részére készült. Az egyik vasmagja („köpenye") 1 mm átmérőjű lakkozott vashuzalból, a másiké 280 darab, félmilliméter vastag vaslemezből állt, („Kofferform"), amelynek két 40X40 mm-es kivágásában helyezkedett el a tekercselés. 1885. májusában nyílt meg az Országos Általános Kiállítás Budapesten. A kiállítás több épületének világítását egy 1350 voltos, 70 frekvenciás, Ganzgyártmányú generátor táplálta köpenytípusú transzformátorok segítségével. Ezek a transzformátorok több, mint 1000 Edison-lámpának (szénszálas izzólámpának) szolgáltattak áramot és a kiállítás 1885 novemberében történt bezárásáig állandóan üzemben voltak. A kiállítás 1885 nyarán megnyílt újabb részlegét négy — már magtípusú — transzformátor táplálta negyvenkét periódusú árammal. A transzformátoros elosztó rendszer hatalmas lépéssel vittel előre a villamosenergia-ellátás fejlődését. A párhuzamos kapcsolású készülékek feszültsége nagymértékben független lett a terheléstől. A zárt vasmag alkalmazásával pedig a mágnesező áram csökkent elfogadható értékre, javult a hatásfok, stb. Az első években a Ganz-transzformátorok tényleges kivitelei a következő alakúak voltak: