Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Asztalos Péter: 100 éves volt a transzformátor

A gyár világhírét megalapozó új rendszer zárt vasmagú, mindkét oldalán egymással egyaránt párhuzamosan kapcsolt, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú és a feltalálók által „transzformátor"-nak elnevezett indukciós készülékek alkalmazásán alapult. A primer oldali nagyobb feszültséget mindegyik transzformátorban átalakították kisebb, fogyasztói feszültséggé. Ezek azok a lényeges tulajdonságok, amelyek a transzformátort a megelőző indukciós készülékektől megkülönböztetik (3. i. ábra). Erőmű-oldali (feszültségnövelő) transzformátorok iránti igény csak a távvezetékek feszültségének későbbi növekedése következtében, a XIX. század vége felé merült fel. Az első feljegyzések, amelyek a transzformátorral kapcsolatban folytatott kísérletekről számolnak be, 1884. július 17-ről és augusztus 7-ről származnak. Bár ezek a Ganz Villamossági Művekben már nem lelhetők fel, az eddigi gyártmánytörténeti forrásmunkák mind tényként hivatkoznak rájuk. E kísérleti tárgyak szerkezeti részletei ma már nem rekonstruálhatók, de a legtöbb forrásmunka „pólus nélküli" (tehát zárt vasmagú vagy ahhoz közeli alakú) indukciós készülékekről beszél velük kapcsolatban." Ugyanakkor a Ganz Villamossági Művek transzformátorszámítási irodájának gyártási számkönyve és egy másik nyilvántartókönyv szerint is tény az, hogy az első sorszámot viselő transzformátor (akkor még a Ganz-gyárban is szekunder generátornak nevezték) 1884. szeptember 16-án készült el, a következő műszaki adatokkal: 1400 watt, 40 Hz, 120/72 volt, 11,6/19,4 amper; áttétel 1,67:1. Js X 4 <fy*~ Az első Ganz-transzformátor adatai>