Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Asztalos Péter: 100 éves volt a transzformátor

Tőle függetlenül Joseph Henry 1832-ben szintén végzett kísérleteket az amerikai Albany város akadémiáján és sikerült egy vasmagos tekercs áramkörének megszakításával két elektród között szikrát húznia (b). 1836- ban C. J. Page professzor Washingtonban megállapította, hogy ha egy tekercs áramát megszakítjuk, akkor annak megcsapolásai között is lehet szikrákat kapni (c). 1837- ben N. J. Callan két, egymással csak induktív kapcsolatban levő tekercs egyikében folyó áramot szakította meg, és így kapott szikrákat a másik tekercs kapcsain (d). 1851-ben Ruhmkorff megalkotta a szikrainduktort, amellyel a galvánelem kis feszültségét nagy feszültséggé tudta átalakítani. 1856-ban C. F. Varley kísérletei közben abból a célból, hogy erősebb szikrákat kapjon, minden kapcsolásnál meg is fordította az egyenáram irányát (e). Ugyancsak Varley volt az első, aki 1856. évi angol szabadalmában távbeszélőtechnikai célokra zárt vasmag alkalmazását javasolta. Mindezek a készülékek — Faraday és Varley indukciós tekercseit kivéve — nyitott vasmaggal bírtak. Így ugyanis — a nagyobb felhalmozott elektromágneses energia miatt — nagyobb szikrákat kaptak a kísérletezők. Mindezek a kísérletek és más próbálkozások csak előfutárai voltak a transzformátornak, mert a váltakozó áramot még nem is ismerték. 1857 után, amikor a francia „Alliance" gyár első lépései után több helyen is megindult a váltakozó áramú áramfejlesztő gépek előállítása (Grammé, stb.), az ezzel a kérdéssel foglalkozó szakemberek nem figyeltek fel Varley javaslatára, és továbbra is nyitott vasmagos tekercsekkel kísérleteztek. W. R. Grove volt az első, aki 1868-ban váltakozó áramot kapcsolt egy nyitott vasmagos induktor egyik tekercsére (f). Ebben az időben a szakemberek sokat foglalkoztak a „villamos fény osztásának" kérdésével: miként lehetne egy generátorról több ívlámpát táplálni egyszerre. A „villamos fény osztására" irányuló kísérletek sorában Jablocskov primer oldalukon egymással sorbakapcsolt — nyitott vasmagos — indukciós tekercseken át váltakozó árammal táplált „gyertyáit" (két, szigetelő anyagba ágyazott szénrúd között égő ívfény) az 1876—81. években néhány kiállításon is bemutatták (g). 1879-ben Edison kifejlesztette a szénszálas izzólámpát és ezzel megoldotta a gazdaságos villamos világítás problémáját — egyenárammal, kis távolságok esetén. Megoldatlan maradt azonban a villamos energia nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállítása és elosztása. P. Ny. Jablocskov, de Meritens, C. T. Bright, E. Edwards, A. Normandy kísérletei és szabadalmai a váltakozó feszültségű áramellátási kérdések megoldását egyaránt a nyitott vasmagos indukciós tekercsek alkalmazásában vélték megtalálni. Mások is voltak, akik néhány ötlettel hozzájárultak a homályos kérdések tisztázásához anélkül, hogy gyakorlati megoldással szolgáltak volna: J. B. Fuller, R. Kennedy, Deprez és Carpentier, valamint Werner Siemens próbálkozásai, és ötletfelvetései után a gyakorlatban csupán egy megoldás valósult meg. L. Gaulard és E. D. Gibbs 1882-ben szabadalmat kértek általuk „szekunder generátornak" nevezett, primer oldalon soros kapcsolású, 1:1 áttételű készülékkel táplált áramelosztási rendszerre. Rendszerüket 1883-ban, a londoni Westminster Aquarium kis villamos kiállításán mutatták be először. Készülékük