Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

Johan Béla, az alkotó Nem fejezhetjük be az OKI alapításával, működésének első periódusával foglalkozó közleményünket anélkül, hogy ne szólnánk — röviden — arról a kimagasló szervező egyéniségről, akinek eddig mindössze a nevét és egy-két elképzelését, újszerű meglátását ismertettük. Johan Béla 1889-ben Pécsett született, 1912-ben szerzett orvosi diplomát a pesti egyetemen. Ezután elméleti intézetben működött, majd a háború kitörésekor helyőrségi kórházi laboratóriumba került. 1919-ben egyetemi magántanárrá habilitálták, majd a Szt. István kórház főorvosává nevezték ki. 1925ben már mint az OKI igazgatója lett rendkívüli egyet, tanár, később nyilvános rendes tanári kinevezést is kapott. Ismételten képviselte hazánkat a Népszövetség egészségügyi bizottságában, amely tagjává is választotta. Vass József halála után, amikor nemsokára az egészségügyet a Belügyminisztérium felügyelete alá rendelték, a folyamatosságot képviselő előző orvosállamtitkár: Scholtz Kornél nyugdíjba vonulását követően Johan Béla követte őt az államtitkári székben. Az OKI igazgatói székét azonban később is megtartotta. Azt, hogy mit tett a magyar népegészségügy fejlesztéséért, itt most nem ismételjük meg. A felszabadulás után sokáig tartott, amíg széles körű szakmai ismereteinek és tapasztalatainak a hasznosítására ismét módja nyílt: az akkori egészségügyi politikai vezetésnek nem érdeme, hogy erre végül is a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézet keretei között kerülhetett sor. Igen magas kort ért meg, így a politikai viszonyok konszolidálásával megérhette azt, hogy kimagasló szakmai munkásságát elismerték. Az Akadémia által kiadott Almanachban ennek ellenére is hiába keressük a nevét. 1983-ban hunyt el. Előretekintő, a körülményeket számba vevő és a nehézségeket legyőző munkásságának egy-egy mozaikképét felvillantottuk már. Az orvoslakások létesítése, a szolid, tartós anyagból való kivitelezés fontossága, a változó, előre nem látható szükségletekre való felkészülés, a szociális ellátottság megteremtése, a középkáderképzés jelentőségének felismerése mind kivételes képességeit jelzi. Aligha tévedünk, ha az OKI kis létszámmal megkezdett, sok eredményt — és nemzetközi elismerést is — hozó munkássága mögött Johan személyes érdemeit is hangsúlyozzuk. Ez nemcsak feltételezés; ezt az intézet egyik alapítómunkatársának, Vastagh Gábornak, a még élő kortársnak forrásértékű levele is bizonyítja: Johan Béla „kitűnő személyisége" (37) volt szerinte az a tényező, amely megszerezte az ország számára az Alapítvány támogatását, „kivételes egyénisége úgy látszik, nagyon megtetszett ott". Befejezésül Johan egy Klebelsberg idézetét iktatjuk ide: „Ha a helyzet úgy alakul, hogy nem tudunk nagy dolgokat alkotni, alkossunk kicsinyeket, ha nem tudunk gyorsvonati sebességgel robogni, menjünk szekéren, de sohase álljunk meg, egy pillanatra sem, hanem mindig törekedjünk, haladjunk céljaink megvalósítása felé". JEGYZETEK ÉS IRODALMI HIVATKOZÁSOK 1. Johan B.: Népegészségügy 1925. 24. 861. 2. Hahn — Melly: Fodor József élete és munkássága. Akadémiai K. Bp., 1965. 57. 3. Uo. 58. 4. Birtalan Gy.: Comm. Hist. Artis Med. 87—88, 181—218. (1979).