Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

Bár ezt egyesek hamar felismerték, intézkedés sokáig nem történt. Csak az 1892. évi kolerajárvány után erősítették meg a Belügyminisztérium egészségügyi osztályát és emelték az állami közegészségügyi felügyelők számát. A századforduló után történtek hathatósabb intézkedések: az önkormányzatok válláról jelentős terheket vettek le. 1908-tól az államkincstár fizette a községi és körorvosok törzsbérét és korpótlékát; az egyéb, főleg természetbeni járandóságok terhe maradt az önkormányzatok vállán (9). öt évvel később ezen orvosok, valamint özvegyeik és árváik nyugellátása is rendeződött (10). Ennek ellenére az orvosok száma elégtelen volt, az osztrák mutatószám felét sem érte el, de még Oroszországban is jobb volt az ellátottság (lásd az I. sz. táblázatot). I. sz. táblázat A tízezer lélekre jutó orvosok száma 1908-ban hazánkban és néhány európai országban Forrás: Baloghy Ernő beszéde az Országgyűlés Képviselőházának Naplója, 20. köt. Bp., 1908. 49—50. Az alacsony arányszámot tovább rontotta, hogy az orvosok a városok felé orientálódtak, emiatt a vidék ellátottsága még rosszabb volt. Míg 1884-ben 1284 körorvosi állásból 499 volt üres (11), harminc év múlva, amikor az orvosok összlétszáma több, mint a kétszeresére nőtt, 1334 körből 336 volt betöltetlen; több mint 4000 község a körorvos székhelyétől 10 km-nél távolabb esett (12). Joggal állapította meg 1917-ben a már idézett báró Müller Kálmán, az OKT akkori elnöke, hogy az 1876. XIV. tc. „zöld asztal mellett elméletileg helyesen megconstruált és megfogalmazott törvény, a melynek az az egy nagy alaphibája van, hogy nem Magyarországnak való volt, hogy sem a mi közigazgatásunkra, sem a mi geográfiai, sem közművelődési, sem semmi más viszonyainkra tekintettel nem volt" és így „egyáltalán nem volt végrehajtható" (13) A sok évtizedes lemaradást nem hozhatta be az első világháború után az ország, így az lényegében mindmáig érezteti hatását. Magas volt a halálozási ráta, alacsony az átlagéletkor. Különösen magas volt a csecsemőhalandóság; a nem megfelelő anya- és csecsemővédelem eme következményét a II. sz. táblázat szemlélteti. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy bár a mai adatok egy nagyságrenddel kedvezőbbek, mert a nyolcvanas évekre 20 ezrelékre, sőt, még valamivel ez alá sikerült leszorítani az egy éven aluli csecsemőhalálozást, az indulási hátrány itt is érezteti hatását, mert ezzel is csak a ranglista végén helyezkedünk el. Magyarország Ausztria Németország Franciaország Olaszország Svájc Spanyolország Belgium Anglia Oroszország 1,88 4,01 5,10 3,90 6,30 6,10 7,10 5,20 6,10 2,70