Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Iparosműhelyek a töröktől felszabadult Budán
DÓKA KLARA* IPAROSMÜHELYEK A TÖRÖKTŐL FELSZABADULT BUDÁN 1686 szeptemberében az ország fővárosa felszabadult a 145 éve tartó török uralom alól. A hosszantartó ostrom alatt a lakosság elmenekült, a rombadőlt, tűztől pusztított várost egyelőre a katonaság vette birtokába. A helyőrség parancsnokának Beck Menyhért Lipót vezérezredest nevezték ki, aki mintegy 1600 fős sereget igyekezett a Várban elszállásolni. Buda, mint az újszerzeményi terület része, a kamara birtokába került, élére inspektort helyeztek, Werlein János István személyében. A Vár megerősítéséhez, a szállások lakhatóvá tételéhez építőmesterekre és munkásokra volt szükség, és nem kis gondot okozott a katonaság élelmezése sem. Biztosítani kellett a szállítás és kereskedelem alapvető feltételeit. A munkaerőproblémát — a legszükségesebb esetekben — vidéki közmunkával próbálták megoldani, ácsokat, kőműveseket, tetőfedőket Ausztriában és a többi örökös tartományban toboroztak. Az építési munkához szükséges szerszámokat külföldön vásárolták, és a kereskedők útján jutottak különféle vasárukhoz (szeg, abroncs, lakat, zár stb.) is. A töröktől zsákmányolt és saját fegyverek javításához nem voltak megfelelő szakemberek, és a pékek, mészárosok, szakácsok feladatait is a várőrség katonái látták el (1). A polgári lakosság betelepítése már 1686-ban megkezdődött. Az épületmaradványok felbecsülése után a volt lakosok lehetőséget kaptak, hogy elhagyott házaikba visszaköltözzenek, vagy más területet vegyenek birtokukba. A Haditanács olyan rendelkezést hozott, hogy a Várba németeket és katolikusokat, a Vízivárosba és Pestre — vallásra való tekintet nélkül — magyarokat és rácokat lehet telepíteni. A betelepülők tekintélyes része a város teljes jogú lakosa lett, és a polgárjogot is megszerezte. 1688-ban 121, 1691-ben 180, 1723-ban 380 polgára volt Budának. Egyes periódusokban vizsgálva a felvett új polgárok számát, igen nagy mobilitás figyelhető meg. 1686—1705 között 565, 1706—1710 között 105, 1711—1720 között 553, 1721—1730 közt 403 fő kapott polgárjogot. A város lakossága e kiváltságos réteg mellett is növekedett. 1702-ben már 1648 adózó családot írtak össze, 1714-ig pedig számuk 1788-ra emelkedett. (1720-ban 1485 család szerepel az összeírásban.) A város lélekszámát 1716-ban 10 900-ra, 1724-ben 13 840-re, 1728-ban 13 330-ra teszik a kutatók (2). A betelepülők számát nagymértékben növelték a rácok, akik 1690-től folyamatosan birtokba vették a Tabánt, a szőlőbirtokosok, napszámosok, cselédek is. Az új lakosság elegendő piacot teremtett a kézművesek áruihoz, így azok az igényeknek megfele* 2141 Csömör, József A. u. 27.