Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)
KRÓNIKA - „A Haley-üstökös nyomában” c. kiállítás
hangulatot idéztek elő azok a tudományos körökből származó — a valóságnak egyébként megfelelő — hírek, hogy az üstökös csóvája cianidot tartalmaz, és mivel az előrejelzések szerint a Földnek át kell haladnia az üstökös csóváján, a Föld légköre megmérgeződik. Egyes élelmes emberek az üstökös mérgező hatását semlegesítő tablettákat is árultak. A Föld valóban áthaladt az üstökös csóváján, anélkül, hogy ennek hatását a legkisebb mértékben is érezhette volna. A színképi vizsgálatokból ugyanis ismert volt, hogy az üstökös magjától távol 10—100 molekula van köbcentiméterenként és csak a mag közelében éri el a sűrűség a 10 16 /cm 3 értéket. A tudomány és technika elmúlt félévszázadban tapasztalt rohamos fejlődése révén rendelkezésre álló módszerek segítségével ma már sokat tudunk az üstökösökről, de nem eleget. Ugyanakkor a negyedszázaddal ezelőtt megindult űrkutatás során szerzett tapasztalatok és eredmények birtokában természetesen merült fel a gondolat, hogy a Halley-üstökös 1986-ban esedékes visszatérését felhasználjuk arra, hogy az üstököst ne csak a Földről, hanem műszeres szondákkal közvetlenül is megvizsgálhassuk. Felmerülhet persze a kérdés, hogy a világ fejlődésének jelenlegi problémái között mi értelme van olyan mellékesnek tűnő kérdésekkel foglalkozni mint a Nap, a Naprendszer, vagy ez utóbbinak olyan „porszemnyi" képződményeivel, mint a Naprendszerben keletkezett üstökösök. Azért, mert a Naprendszer keletkezésének, eredetének kérdése számunkra egy olyan alapvető kérdéssel függ össze, mint a földi élet keletkezése és a nem földi civilizációk létezésének kérdése. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához okvetlenül ismerni kell azokat a kezdeti feltételeket, amelyek között a Naprendszer kialakult, és ma már ismert előttünk, hogy ezekre vonatkozóan éppen az üstökösök vizsgálata útján nyerhetünk megbízható információt. Jelenleg általánosan elterjedt nézet szerint az üstökösök a Naprendszer kialakulásával egyidősek, mintegy 4—5 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki a presoláris felhő külső hidegebb területein. Az üstökösök tulajdonképpen olyan nagybolygó kezdeményeknek tekinthetők, amelyek végezetül nem épültek be a Naprendszer óriásaiba, hanem a bolygórendszer kialakulása után a Naprendszer szélére kerültek. Oort 1950-ben közzétett hipotézise szerint a Naptól mintegy 50—100 ezer csillagászati egységnyire (1 cs. e. = 5.10 8 km) létezik egy porból, gázból álló övezet (az ún. Oort-felhő), amelyben mintegy 100 milliárd, néhány km átmérőjű fagyott por-jég konglomerátum található, amit „piszkos hógolyó"-nak is neveznek. Az Oort-felhőből a környező csillagok gravitációs terének hatására egyes „hógolyók"-ból évente néhány behatol a Naprendszerbe és itt üstökösként tűnik fel. Az üstökösök tömege nagyon kicsi, saját gravitációs terük nagyon gyenge és szinte egyáltalán nem fejlődtek születésük pillanatától. Más szavakkal, az üstökösök összetétele megközelítően olyan, mint annak a primer gáz-por ködnek az összetétele, amelyből a Naprendszer — így a Föld is — keletkezett. Továbbá, F. Dyson amerikai fizikus hipotézise szerint — minthogy az élet a Föld felületén a bioszférára koncentrálódva létezik — és ha figyelembe vesszük, hogy az élet csak hideg égitestek felszíni rétegeiben alakulhat ki, akkor az üstökösök erre megfelelő helyül szolgálnak. Az üstökösök kémiai öszszetétele megfelelő olyan szerves molekulák képződésére, amelyek meghatározott feltételek között képesek önszervezésre, vagyis bonyolultabb szerves molekulák kialakulására, amelyek azután egyszerű mikroorganizmusok képződésének képezhetik alapját.
