Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: Magyar nők a természettudományos társaságokban a XX. század elején

Ezeket a körülményeket figyelembevéve kell tehát értékelni azt a szerény tevékenységet, melyet a nők a természettudományos egyesületekben kifejtettek. , A Földrajzi Társaságban, melynek 1872-es megalapításától nők is tagjai lehettek („A Társulat tagja lehet minden férfi vagy nő, hatóság, testület, intézmény és társulat, ha évenkénti 5 Ft-nyi járulékot fizet a Társulat pénztárába" [7]), ha a nők számszerű részvétele nem is követhető mindig pontosan, egyre jelentősebbé váló tevékenységük megfigyelhető (4. táblázat). A század elején földrajz szakos vagy aziránt érdeklődő nők általában útleírás jellegű könyvekét írtak. Ezeket a társulat lapja, a „Földrajzi Közlemények" gondosan és teljes komolysággal ismertette. Közkedveltek voltak Mocsáry Béláné, Fay Mária írásai (8), pl. „Keleti utazás", India és Ceylon" stb. Némelyikből a szaklap részletet is közölt, így 1901-ben „Agra" címmel, 1902-ben „Utazásom Észak-Amerika nyugati partvidékén". A komoly szaklap azonban nem kímélte az ilyen jellegű írásokat sem a komoly kritikától, pl. Lustig Emma: „Olaszországi útijegyzeteimből" c. munkájáról így írt: „Kedves, sok történeti vonatkozással megírt csevegés" (9). Egy „Útirajzok és benyomások — a Budapest Állami Erzsébet Nőiskola Tanulmányútja Olaszország, Szicília, Málta, Franciaországba" c. munkát pedig így ismertet a tudományos fórum: „Igazán kedves útleírás, sok történelmi vonatkozással. Aki elolvassa, szinte elképzeli íróját: valami kedves, fiatal leány lehet az, aki mindenütt megtalálja a szépet és a harmonikusát. Mintha azután ebbe a fiatalos írásba tudományt öntött volna valami jó öreg tudós, aki szeretettel vezette végig tanítványait a Földközi-tenger szép tájain. Az efféle írások rendszerint nem egyebek stílusgyakorlattal felszerelt Baedeckernél. Ez a névtelen kis munka sokkal több annál" (10). A szerző ezen a kritikán igazán nem sértődhetett meg, annál kevésbé, mert a kezdőbetűk alatta Ch. J. (Cholnoky Jenő, a társulat főtitkára). Nyilván az ő szervező tevékenységének eredménye, hogy nők tollából hamarosan tudományos értékű munkák is megjelentek a lap hasábjain. 1904-ben a társulat következő nagyszabású feladatának „Az Alföld tudományos tanulmányozása"^ tűzte ki. így ír: „A M. Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága immár befejezi működését, s nemsokára készen lesz a nagy mű. Ennek a munkának kétségbevonhatatlanul óriási sikere biztosítékot nyújt arra, hogy ennél még nagyobb szabású munkába is bízvást belefoghatunk, mert vannak Magyarországon ma már tudományos erők, akiknek munkásságát csak ügyesen kell csoportosítani". Ezután hosszas indoklásban javasolta az Alföldet következő témaként (11). Talán nem véletlen, hogy ekkoriban jelent meg a Földrajzi Közleményekben dr. Balogh Margit: „A Nagy Magyar Alföld közepes magassága" (12), Győri Ella: „A Kis-Magyar-Alföld magasságáról" (13), Győri Ella: „A Kis-MagyarAlföld középmagassága" (14), Zombory Ida: „A Nyírség középmagassága" (15) című műve. Közülük dr. Balogh Margit nevével még sokszor találkozni a Társulat életében, 1920-ban választmányi taggá választották, 1921-ben a Farkasfalvyféle „Ifjúsági földrajzi olvasmány"-pályázat egyik bírálójává nevezték ki, az 1920-as évek közepétől pedig mindig rá maradt a Magyar Földrajzi Évkönyv ismertetése (16). 1907-től volt a társulatnak tagja Harmos Eleonóra, 1918-tól választmányi tagja, 1923-tól titkára. Azt, hogy ő nemzetközileg is elismert kutató volt, mutatja, hogy levelező tagja lett a Washington Society of Women Geographers egyesületnek. A Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált, disszertációja könyv alakjában is megjelent. Hosszú éveken át ugyanezen egyetem földrajzi tanszékén volt adjunktus. Az 1930-as években középiskolai tanárként