Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

A Farmacia 1930-ban mindössze egy alkalommal látott napvilágot román és magyar nyelven. Román alcimének fordítása a következő: „Szakmai tájékoztató közlöny az erdélyi és bánáti gyógyszerészek részére". Szerkesztője Teodor Goina. A gyógyszerész szakma lapjai lényegében átívelték a tárgyalt korszakot, ha nem is könyvelhető el e területen annyi kezdeményezés, mint az orvosin. Sajnos e kiadványokból sem található példány a hazai könyvtárakban. Tehát az itt ismertetett egészségügyi és gyógyszerészeti kiadvány csoport sorsa alakult a legszerencsésebben az eltelt húsz év alatt, ha minősítenünk kellene, azt mondhatnánk hogy a szépirodalmi, társadalmi és napi sajtó mellett ezen folyóiratok közelítették meg legjobban a kívánt színvonalat, és elégítették ki az igényeket. A természettudományok területén sajnos már nem sikerült megteremteni a szükséges bázist, elsősorban a megfelelő alapintézmények (egyetem, múzeum, kutatóintézetek) elvesztése miatt. Bár az ipari szakterület produkálta talán számszerűleg a legnagyobb mennyiségű lapot, de ezek színvonala a megfelelő magyar ipari háttér bizonyos fokú hiánya miatt igen alacsony, lényegében alig foglalkoztak szakmai kérdésekkel, hanem főleg napi gazdasági problémákkal, a puszta megmaradás kérdéseivel. Hiányoztak a megfelelő ismeretterjesztő lapok, amelyek a lakosság széles rétegeit tájékoztatták volna a tudományos eredményekről — ezt jórészt a napi sajtó volt kénytelen magára vállalni. Természetesen e területen is volt néhány eredményesnek mondható kísérlet, például a Magyar Népegészségügyi Szemle kiadása. Természetesen ilyen vagy hasonló jellegű tudománynépszerűsítő lap olcsó áron és nagy példányszámban való előállítása az adott körülmények között csak állami támogatással lett volna kivitelezhető. Itt kell megemlíteni, hogy az erdélyi magyar vallásos sajtó helyzete is lényegében jól alakult — bár itt e csoporttal nem foglalkozhatunk —, de meg kell jegyezni, hogy a lapok messze túlmentek a legtöbb esetben a hitbuzgalmi célokon, hiszen elég talán csak annyit említenünk, hogy a magyar nyelvű oktatás nagyrésze az egyházak kezén volt, és az iskolák, az oktatás, a pedagógia kérdéseivel e lapok hasábjain foglalkoztak (13). Végezetül, ha bármily vázlatosan is, de kitérünk az ipari, műszaki lapok tárgyalására, bár ezek legtöbbje sem találhatók meg a magyarországi gyűjteményekben, a meglévő állomány némelyikből csupán egy-egy füzet. Természetesen nem áll módunkban szétválasztani a valódi szaklapokat az érdekvédelmi kiadványoktól. Elsők között indult a Bányamunkás 1919-ben, előbb Nagyszebenben, majd Kolozsvárott és Bukarestben adták ki. A lap elsősorban érdekvédelmi szakszervezeti közlöny volt, csak igen ritkán közölt szakcikkeket. Utoljára 1939-ben jelent meg. A lap alcíme szerint „Az Erdélyi és Bánáti, Bánya- és Kohómunkás Szövetség Közlönye". Kolozsvárott adták ki 1921-től az Élelmezési Munkás-t, „Az élelmezési iparban dolgozó munkások lapjá"-t, 1924-ig jelent meg, volt német és román nyelvű változata is. Az Építőmunkást is Kolozsvárott alapították, „Az építőiparban foglalkoztatott munkások szaklapja" alcímmel. 1922-től 1932-ig jelent meg Fekete Lajos és Raffai István szerkesztésében. Az utolsó szám csak román címmel látott napvilágot: ConstructortiZ. Közvetlenül az első világháború befejeződése után indult meg Aradon az Erdélyi Ipar — Das Siebenbür. Gewerbe. A lap címe többször változott. Sokat-