Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

tőén az első igazán színvonalas ipari kiadvány, amely a hatalomváltozás után Erdélyben létrejött. Bevezetőjében a következőket olvashatjuk a lapról: „A körülmény, mely lapunk kiadására indított, tulajdonképpen az volt, hogy Romániában — sem az ókirályságban, sem Erdélyben és a Bánátban — egyáltalán nincsen folyóirat, mely a sokszorosító ipar érdekeit szolgálná ... a Kolozsváron megjelenő Typograph ... az Erdélyi és Bánáti Nyomdász-Szövetségnek lévén hivatalos orgánumai, mint ilyenek csakis szakszervezeti ügyekkel foglalkoznak ... A Nagyromániában dolgozó nyomdai munkásságnak tehát nincsen olyan irányú sajtója, mely a könyvnyomtatással, könyvkötészettel, litográfiával és ezek rokonszakmáival mint műiparral s személyi vagy üzleti érdektől menten kizárólag csakis a sokszorosítóipar fejlesztését és az itt alkalmazott munkások szakmai továbbképzésének ügyét szolgálná. Folyóiratunk a műhely számára készül. Kész betűöntödei anyagból előállítható példákat hoz, bemutatja az újabb díszítő elemeket és törekvéseket, gyűjti, reprodukálja és terjeszti az ízlésfejlesztő alkotásokat és minden erejével arra törekszik, hogy a sokszorosító iparba művészi ízlést, csínyt és gyakorlatiasságot vigyen bele. . . Azt akarjuk, hogy lapunkban megtalálhassa munkás és munkaadó mindazon ismereteket, melyeket a gyakorlati életben naponta apró pénzre váltva értékesíthet. . . A Szerkesztőség." Érdemesnek látszik idézni még az előfizetőkhöz intézett felhívásból is, mert jól tükrözi a korabeli erdélyi magyar szakfolyóirat-kiadás problémáit: „...négy és fél esztendeig dúló háború vérzivataros fergetege első rohamával megsemmisítette a szakmafejlesztést, azt a kicsiny, de nyugati viszonylatban is magas színvonalon álló nyomdászati szakirodalmat is, melyet a régi Magyarországon akkor a legjelesebben a Grafikai Szemle és a Magyar Nyomdászat képviselt. Erdély és Bánát nyomdász népe pedig szakmafejlesztési szempontból szellemileg leginkább e két folyóiratból táplálkozott s igyekezett tudomást szerezni a külföld szakmai eseményeiről . . . Szaklapok, évkönyvek, tanfolyamok megszűntek ... ... szikraélesztő akar lenni a Grafika, melynek első számát ime átnyújtjuk s amelyhez a szaktársak szíves támogatását kérjük. Vállalkozásunk nem üzleti spekuláció. Folyóiratunk megindítására egyedül csak a szakmánk iránti szeretet ösztökélt. Bizalommal kérjük szaktársainkat, hogy szakfolyóiratunkra való előfizetéssel óriási anyagi áldozatot kívánó vállalkozásunkat támogatni szíveskedjenek." Majd ez a valóban színvonalas, szép kiállítású szaklap kitér célkitűzéseinek az ismertetésére: „Célunk: a grafikai iparágak fejlesztése, az elméleti és szemléltető oktatás; megismertetni minden újítást, mely a könyvnyomtatást, litográfust, cinkografust, stereotypört, könyvkötőt stb-it érdekelhet. A művészeti nevelést is fölvettük programmunka, tartalmas és nívós művészeti rovatot vezetünk s így szaklapunk ki fogja elégíteni azokat is, akik már magasabb szaktudást sajátítottak el." Majd a rovatokat sorolják fel: „Könyv- és nyomtatvány szemle, Társadalmi élet, Szakkérdések és válaszok állandó rovata lesz lapunkban. A tanoncok szakmabeli nevelésének kérdését minden számunkban felszínen tartjuk. Ezenkívül a nagyobb városokban nyomtatványkiállításokat és szakelőadásokat rendezünk és előfizetőink között pályázatokat írunk ki... A Grafika egyelőre ... hathetenként (évenként kilencszer) 16—24 oldal terjedelemben minden számban több melléklettel fog megjelenni. .. »Grafika« szerkesztősége, Kolozsvár."