Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

A szakosztály folyóirata, az Erdélyi Múzeum, a háború következtében 1917-ben beszüntette megjelenését. A nehéz anyagi helyzet és politikai okok miatt csak 1930-ban sikerült újra kiadni. Szerkesztője György Lajos lett. Azonban ezután a többi szakosztály közleményei is a lapba kerültek. A folyóirat tárgyalására még visszatérünk. A Természettudományos Szakosztály tevékenységében is mélyreható váltó-' zások következtek be, mivel itt is 1919 után az egyetemmel kialakult szoros kapcsolat megszűnt, nem volt többé alkalom laboratóriumi tevékenységre, és ez a körülmény az előadások tárgyát is befolyásolta. A dolgok természeténél fogva a természettudományi előadásokra a hatóságok könnyebben adtak engedélyt. 1930-tól az Erdélyi Múzeum Egyesület újból megrendezhette évi vándorgyűléseit is. A szakosztály előadásai, amelyek ezeken az üléseken hangzottak el, megjelentek a gyűlés emlékkönyvében. A kiadvány címe a következő volt: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Vándorgyűlési Emlékkönyve. (Az első vándorgyűlést 1906-ban rendezték meg Marosvásárhelyen.) 1930-ban a vándorgyűlés megrendezésére ugyancsak Marosvásárhelyen került sor, a megjelent vándorgyűlési kötetek száma kilenc lett. Az utolsó kötet a dési 1942-es vándorgyűlés anyagát tartalmazza. A kötetek sok igen értékes előadás anyagát tartalmazzák, többek között természettudományos témakörből is. 1930 után az Erdélyi Múzeum is tartalmazott természettudományos jellegű anyagot, a következő fejléccel ellátott rovatban: „Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi Szakosztályának Közleményei. Szerkesztik: Szádeczky Gyula szakosztály elnök és Balogh Ernő szakosztályi titkár." A rovatban elsősorban geológiai tanulmányokat közöltek, például 1933-ban Bányai Jánostól „Az érces felérek mikroszkópiai vizsgálata" című dolgozatot. Az Orvostudományi Szakosztályban csupán 1922-ben nyílt lehetőség a normális szervezeti élet megindulására. De fel kell hívni a figyelmet arra az igen lényeges körülményre, hogy a szakosztály keretében indult meg egy olyan kezdeményezés, amely az egész erdélyi szaksajtó-kiadásra jelentős hatást gyakorolt. Ugyanis már 1920 őszén megindították az Erdélyi Orvosi Lapot, az egyik első olyan jelentős szakfolyóiratot, amely az impériumváltozás óta jelent meg. Rá kell mutatni arra a figyelmen kívül nem hagyható szempontra, hogy az orvostudományi szakterület szükségletei nem tűrtek halasztást, hiszen Erdély magyar nyelvű orvosainak a lakosság százezreinek érdekében szüksége volt arra, hogy saját anyanyelvén tájékozódhasson a gyógyászat fejlődéséről, az egészségügyi rendeletekről, a külföldi lapok legfontosabb közleményeiről. Itt is megjegyezzük, hogy Magyarországról még az orvosi szakterület lapjai sem juthattak el Erdélybe. Mindezen körülmények indokolják, hogy az erdélyi orvosok e fontos fórumával részletesebben foglalkozzunk. Bár a folyóirat már kezdetben is az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi szakosztályának a közlönye volt, azonban ennek a feltüntetésére kezdetben nem volt lehetőség. Az Erdélyi Orvosi Lapot a szakosztály életre kelése első jeleként Benedek László és Purjesz Béla doktorok 1920 szeptemberében indították többek között abból a célból, hogy kapcsolatot teremtsenek a magyarul beszélő orvosok között. A lap felelős szerkesztői dr. Porsche Ferenc és dr. Pártos Ervin voltak, a kolozsvári egyetem orvosi karának akkor eltávolított tanárai. Kezdetben a lap kiadója a szerkesztő bizottság, majd a „Minerva irodalmi és nyomdai műintézet rt." volt, a következő évben — 1921-ben — már a folyóirat hivatalosan az Erdélyi Múzeum Egyesület „Orvostudományi Szakosztálya Hivatalos Közlönye" lett, egyben a szerkesztő gárda is kibővült, dr. Dőri