Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Both Előd–Vargha Domokosné: Albert Ferencz vizsgatételeihez

vélte a fiatal fiút, és annak nyiladozó érdeklődését, a matematika és a csillagászat felé fordítottá. Tittel a lehető legkorszerűbb tudományt közvetítette a gyermek Albertnek. Két éve érkezett meg nyugat-európai tanulmányútjáról, az ott töltött 29 hónap alatt az egri tudósnak Európa legjelesebb csillagászaival sikerült megismerkednie. (6) Különösen gyümölcsözőek voltak számára azok a hónapok, melyeket Göttingenben, a nagy Gauss tanítványaként töltött el. Ilyen szakavatott tanára, mint a 9 éves Albertnek, kevés embernek volt abban az időben Magyarországon. Eleinte úgy látszott, a sors különös kegyébe fogadta az ifjú Albertet. Tittelt 1824-ben igazgatónak nevezték ki a gellérthegyi csillagvizsgálóban. Egy évvel később Albert is oda került gyakornoknak. 1825. június 1-én kezdték meg a közös munkát. Először is az elméletben kellett jártasságot szereznie mestere segítségével. Ezt írja később magáról „Professzor Tittel Pál úrtól magát egészen a mathematikai tudományokra adta, ezeket is, az ezen tudományokban leggazdagabb német és francia nyelven folytatta". (7) Közös tanulásuk eredménye az 1925. szept.-i vizsga a tanulónak és a tanárnak egyaránt dicsőségére szolgált. Különben mindkét tételsor, természetszerűleg, Tittel Pál munkája. Az elméleti tanulmányok mellett, a csillagászat gyakorlatához is hozzáfogott a 14 éves Albert. „Ernyedetlen szorgalommal éjjel nappal folytatván a csillagászati észleleteket, ezek rövid idő alatt sok ívrétnyi nagy köteteket töltöttek be és volt idő, hol sem Tittel maga, sem én hetekig le nem vetkeztünk s rendesen nem aludtunk, hanem a csekély számú és csillagászati észleletek által minduntalan félbeszakított szünórákban csak felöltözve és széken ülve szundikáltunk. Ez történt például 1825 augusztus 18-kától kezdve, mely nap hajnalában én új üstököst fölfedezni szerencsés voltam, egészen október 24-ig, mikor ezen üstökös a világtér roppant üregében eltűnvén láthatatlanná vált." (8) Sajnos nem tudom milyen írásbeli dokumentumok álltak 1868-ban Albert rendelkezésére, mikor a fent idézett sorokat írta. Tény az azonban, hogy Albert neve sehol sincs jegyezve az üstökösöket felsoroló hivatalos jegyzékeken. Albert üstökösének említésekor egyetlen életrajzírója nem vette a fáradságot, hogy utána nézzen, valójában milyen hivatalos névvel ellátott üstökösről lehetett szó. Kutatásainkban segítségünkre szolgál Tittel Pálnak egy 1825. szept. 19-én C. Schumacherhez írott levele. Ebből szeretném idézni az ide vonatkozó részletet: „Tegnap a Sarkcsillag felső kulminációjának megfigyelését bevégezve (szept. 17-e borús volt), részben ösztönösen, de részben attól való félelmemben, hogy elszámítottam magam, — az üstököskeresőmhöz mentem. Ugyanekkor véletlelenül éppen mellettem álló tanítványom (Albert Ferencz nevű, még nem egészen 15 éves fiú), felhívta figyelmemet a Bika csillagképben egy fényfoltra: Elég volt egyetlen pillantást vetnem az odairányított távcsőbe, hogy felismerjek benne egy teljesen kifejlett üstököst..." (9) Ezek szerint az augusztus 18-i dátum nyilvánvaló elírás, ami magát az üstököst illeti, a Tittel által megadott koordináták egyértelművé teszik, hogy az 1826/IV-es számú üstököst látta Albert, melyet 1825. júl. 15-én Pons fedezett fel. (10) Ez annyira fényes üstökös volt, hogy október folyamán még szabad szemmel is látható volt. A fenti tények semmit sem vonnak le az ifjú Albert érdemeiből, de figyelmeztetnek arra, hogy ellenőrzés nélkül semmilyen forrásból nem lehet átvenni adatot. De az üstökös feljegyzések, és számítások további sorsát is homály takarja, melyet reményünk sincs valaha eloszlatni.