Technikatörténeti szemle 15. (1985)
TANULMÁNYOK - Amram, M. Fred: Women’s contributions to the history of technology
Jelenleg az USA-ban évente 12 000 szabadalmat adnak meg, melyből 20 db (1,7%) nők találmánya. 1790 óta durván 4,5 millió szabadalmat adtak ki az Egyesült Államokban és kb. 60 000-ben szerepel női feltaláló. Ahhoz, hogy női feltalálók munkáját részletesen elemezni lehessen, meg kell határozni, mit értünk technológia és mit találmány alatt. A szerző szerint technológia az amit az ember önmaga és a természet közé iktat azért, hogy megváltoztassa a természetet vagy a saját viszonyát a természethez. Ez a változás folyamatos és ebből a szempontból minden egyes kis lépés találmánynak számít. A feltalálónak tudományos ismeretekkel kell rendelkeznie és ismernie kell a korábbi találmányokat. Ha figyelembe vesszük, hogy nőknek milyen kevés lehetőségük volt tudományos ismeretek elsajátítására, csak csodálhatjuk azt, amennyivel hozzájárultak a haladáshoz. Pontosan azért, mert a technikai fejlődés egymásra épülő mozzanatokból áll, nehéz eldönteni ki talált fel valamit. A varrógép feltalálóiként Singért és Howe-ot szokták emlegetni, de 26 jelentős szabadalma volt ezen a téren Helen Blanchardnak is, számos lépéssel fejlesztette a varrógépet a H. R. Tracy asszony is. A legnagyobb elismerést általában azok a feltalálók kapják, akik az ötletet kereskedelmileg sikeressé teszik. Így pl. számos vasalót szabadalmazattak (a villanyvasaló előtt) Amerikában. Kereskedelmileg a legsikeresebb Mary Potts vasalója lett, mely a meleget a legjobban tárolta és a kezet védte. „Mrs. Potts Szabadalmazott Vasalója" az „American Enterprise Manufacturing Company" nevű cég legsikeresebb terméke lett, így a vasalóval kapcsolatban, széles körben, csak Mary Potts neve vált ismertté. A találmányok mindig tükrözik a kultúrát, melyben keletkeztek (a korszakot, a helyet, az értékrendet), valamint a közvetlen környezetet (személyes szükségletet), mely őket létrehozta. Nem véletlen, hogy Catherine Greene egy gyapotmagtalanító gép létrehozását tűzte ki célul. Egy ültetvényen élt és a korában az Egyesült Államok déli részén élő gyapottermelőknek komoly problémát jelentett, hogy válasszák el a gyapotmagot a száltól. Annak, hogy az újítások a közvetlen környezet igényeit tükrözik, további bizonyítéka az is, hogy a korai Amerikában nők újításai főleg női ruházattal és alsóneművel kapcsolatosak. Így pl. Elizabeth Adams szabadalma 1841-ből „Egy módszer fűzők gyártására" nevet viseli. Amerikában a polgárháború idején a nők jogaiért folyó küzdelem erősödött. Ezzel együtt megerősödött a szabadabb mozgást és így eredményesebb munkát lehetővé tevő ruházat iránti igény. Ilyeneket számos asszony szabadalmaztatott, így pl. Susan Taylor Converse 1875-ben „Emancipációs Kosztüm" nevű modelljét. A találmányok két okból tükrözik a feltaláló környezetét. Egyrészt, mivel mindenki a környezetében felmerülő problémákról értesül legrészletesebben, másrészt, mert egy adott technológia hiányosságait az ismeri meg legjobban, aki azzal dolgozik. Természetes, hogy számos asszony kapott szabadalmat háztartási eszközökre, így: ruha facsarógépre, felmosó alkalmatosságokra. Kutatások azt bizonyítják, hogy a piaci siker érdekében sok (főleg fekete) asszony lemondott arról, hogy saját neve alatt szabadalmaztassa találmányát. Űgy gondolták, hogy egy nő, pláne egy néger nő találmánya iránt a vásárlónak nem volna bizalma. Így pl. egy néger takarítónő Ellen Eglin, 1888-ban átengedte egy ügynöknek az általa szerkesztett facsarógép szabadalmaztatását, mivel attól félt, hogy a fehér asszonyok nem vennék a gépet, ha tudják, hogy néger találta ki. Egy találmány keresztülvitelének minden állomása a tervezéstől a piaci versenyig kockázatvállalással jár és bátorságot igényel. Férfiak számára sokkal több példakép áll rendelkezésre merészségre mint nőknek. Ahhoz, hogy a nők elképzelései saját magukról megváltozzanak, szükség van arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet közismert személyiségek találmányaira (pl. a híres színésznő, Lillian Russell szabadalmaztatott egy öltözőszekrényt), közhasznú dolgok női feltalálóira (Barbara Askins az év feltalálója lett Amerikában 1979-ben, fényképezéssel kapcsolatos találmányaiért). Ebből a szempontból fontos, hogy olyan intézmények, melyek felhívják a figyelmet az alkalmazott tudományokban tevékenykedő asszonyok munkásságára nagyobb támogatást kapjanak, így pl. a Mérnöknők Egyesülete vagy a Nők „Világűr" Bizottsága.