Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Jeszenszky Sándor: Die Geschichte des Funkeninduktors und seine Rolle in der Entwicklung der Elektrotechnik

renden Astrophysikalischen Observatorium Gothard in Szombathely aufbewahrt. 1904 wurde dieser Apparat von Jenö Gothard von der Chemnitzer Firma Max Kohl gekauft. Im ursprünglichen Zustand sind der Induktor mit 600-mm-Funkenlänge, der den Induktor aufnehmende riesige Schalttisch mit Messgeräten, Funkenstrecke, Regelorganen, der Wehnelt-Unterbrecher mit 8 Platinspitzen und ein Zentrifugal-Quecksilberunterbrecher, mehrere Kaltkathodenröntgenröhren und eine Teslaanlage mit riesigen Dimensionen erhalten geblieben. Der heute noch betriebsfähige Apparat trägt alles an handwerklicher Gewissenhaftigkeit und Sorgfältigkeit zur Schau, die in diesem Zeitalter den Funkeninduktor zum repräsentativen Erzeugnis der Elektroindustrie machten. LITERATUR Guillemin, A.: Le Magnétisme et l'Électricité (ung. Aufl.). A mágnesesség és elektromosság. Term. Tud. Könyvkiadó V. Budapest, 1885. S 326—332. Röntgen, W. C: Uber eine neue Art von Strahlen. Erste Mitt. (Würzburg. 1895, Aus den Sitzungberichten der W.-er Physik.-medic Gesellschaft) S 9—18. Weiler, W.: Der Praktische Elektriker (4 Aufl. Schäfer, Leipzig, 1900) S 382—405, 413— 418. Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlen, 1901. S 221—233, 257—259. Gocht, H.: Handbuch der Röntgenlehre (Enke, Stuttgart, 1911) S 44—45—46. Fürstenau, R.: Die Technik der Röntgenapparate (Jänecke, Hannover, 1912. S 22—23, 26—33. Ruhmer, E.: Funkeninduktoren (2. Aufl. Nikolassee, Berlin, 1913. S 1—23, 27—173, 210—228. Reiniger, Gebberth, Schall: Elektro-Medizinische Apparate (8. Aufl. Wien, 1902) S 261—295. Koch

—Sterzel: Röntgen-Apparate u. Zubehör, Liste X. (Zwickau, 1914.) S 1—10. Grosstnann, G.: Apparate zur Röntgen-Tiefentherapie. (Wagner, Weimar, 1921.) S 3—8. (Sonderdruck aus „Strahlentherapie" Band XIV.). Ferenczy, V.: Jedlik Ányos élete és alkotásai III. r. (Győr, 1938.) S 168—179. Bugyi, B.: Hungárián medical radiology past and present (Medicor, Budapest) S 5—9, 17—19. Simonyi, K.: A fizika kultúrtörténete (Gondolat, Budapest, 1978). S 320—323, 398. JESZENSZKY SÁNDOR: A SZIKRAINDUKTOR TÖRTÉNETE ÉS SZEREPE AZ ELEKTROTECHNIKA FEJLŐDÉSÉBEN A múlt század második felében a fizikai laboratóriumok alapvető kísérleti eszköze volt a szikrainduktor. Döntő szerepet játszott a katódsugarak, a röntgensugarak és az elektron felfedezésében, a szikratávírásban, a benzinmotorok gyújtóberendezésében. Eleinte a feszültség, a szikrahossz növelése volt a cél, később a röntgentechnikai követelmények szükségessé tették a teljesítmény több kW-ra történő fokozását. Ez együtt járt a korszerű konstrukciós megoldások, új szigetelő anyagok és gyártási eljárások alkalmazásával. Az induktorral együtt fejlődtek a különféle mechanikus és elektrolitikus áramszaggatók. Az induktorok tökéletesítése szoros kölcsönhatásban állt a röntgencsövek fejlesztésével. A nagyobb teljesítmény szükségessé tette a röntgencsövek terhelhetőségének növelését, majd a nagyobb terhelhetőségű csövek ösztönzően hatottak az induktorok továbbfejlesztésére. Két évtizeden keresztül a röntgentechnika, a röntgencsövek tökéletesítése az induktorok gyártását az eletkrotechnikai ipari jelentős ágává tette, 1912—13 után azonban éppen a röntgencsövek újabb fejlesztése miatt kerültek lomtárba a szikrainduktorok. Az izzókatódos csövek táplálására alkalmas a sokkal egyszerűbb, megbízhatóbb és olcsóbb váltakozó áramú transzformátor. Az izzókatódos csövek elterjedésével az 1920-as években az induktorok gyártása és alkalmazása megszűnt.