Technikatörténeti szemle 15. (1985)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Eichard v. Frankenberg–Marco Matteucci: Storia dell’Automobile

Eichard v. Frankenberg — Marco Matteucci: Storia deli'Automobile c. olasz nyelvű, Torinóban nemrégiben megjelent könyvének átdolgozott német kiadása. A könyvművészeti remekmű a gépkocsi fejlődéséről óriási tablót tár fel. A közép- és újkori fantasztikus elképzelések ismertetése után rátér a belső égésű gépek rövid fejlődéstörténetére. Csodálatosan kiglancolt régi autók nagyméretű színes fotói teszik élményszerűvé a könyv lapozását. A régi kocsik kedvelőinek valóságos bibliája lehetne a könyv, ha nem lenne oly drága. Leszámol a Marcus legendával, bemutatja a kezdeti autóktól kezdve napjainkig a gépkocsik világát. Olvashatjuk a legrégibb autós expedíciók történetét, például az Itala útját Pekingtől Párizsig (amiről Magyarországon is szép könyvet adtak ki a század elején). A múlt századi gőzautóbuszok után megjelennek az „igazi" gépkocsik, amelyek már nem a lovaskocsit utánozzák, hanem sajátságos autóalakot vesznek fel. A régi versenyek drámai eseményeinek képeit is megőrizték és a könyvben láthatjuk. Az Ohne Vergaser fuhren sie alle nicht c. fejezetből megtudjuk a karburátor történetét, ha nem is a valóságnak megfelelően. Ti. szerzők nem vesznek tudomást a Bánki—Csonka féle porlasztóról. Idézzünk pár mondatot. „1893 entwarf Maybach bei Daimler den ersten Spritzdüsenvergaser mit dem er nicht nur neue Impulse gab, sondern sogar die Grundlagen der Modernen Vergasertechnik schuf." Ehhez tudnunk kell — sokszor megírták —, hogy a Bánki— Csonka féle porlasztót 1893 február 10-én Budapesten előadáson ismertették először és 11-én szabadalmaztatták „Újítások petroleummotorokon" címen. Wilhelm Maybach 1893 augusztus 17-én kért porlasztójára szabadalmat, de a lelkiismeretes német szabadalmi hivatal — tekintettel a Bánki—Csonka szabadalom elsőbbségére — nem adta meg. A La Locomotion Automobile folyóirat 1905. évi 15-ik számában a porlasztó francia feltalálásáról jelent meg cikk, melynek helyreigazítását Bánki kérte, de az nem jelent meg, választ sem kapott. Sajnálatos, hogy ez a szép könyv sem vesz tudomást a magyar alkotók munkásságáról, amit csak sajnálni lehet. Több apró elírás, vagy tévedés is található, főleg egyes versenyek dátumai közt. A tüzérségi vontatóknál megemlíti az első világháborúban használt benzinelektromos generátorvonatot, a C-Zug-ot, amit Porsche tervezett. A könyv szerint mozsárvontató volt, a 42-es német mozsarat vontatták vele. Tudjuk, a C-Zug a Monarchia hadseregének 42-es tarackját vontatta. Azt is mondja, hogy csapatszállításra alkalmazták. A túlságosan nehéz és erős gépen a tüzérek helyet foglalhattak, de az még nem csapatszállítás. Kár, hogy nem tud arról, hogy az egész világon elsőként a Magyar Vagon Győrött készített négykerékhajtású vontatót lövegek és hadihídszerelvények vontatására. Erről a vonatóról sokáig azt hittük, hogy ugyancsak benzinelektromos üzemű volt (mert gyártása idején a győri gyárban dolgozott F. Porsche) de Tabiczky Zoltánné bécsi levéltári kutatásaiból tudjuk, hogy mechanikus áttételekkel működött. Magyar berzenkedésünktől eltekintve szép és hasznos könyv. A terepjárókról és páncélgépkocsikról talán többet is szólhatna, de ezektől eltekintve szép és hasznos könyv. Bizonyos, hogy nem a technikai részletek iránt érdeklődő olvasók számára készült, inkább azoknak, akik régi autókat gyűjtenek, modelleznek, vagy egyszerűen gyönyörködni szeretnek a régi évtizedek technikai alkotásaiban, amelyek — tagadhatatlanul — nosztalgikus érzelmeket ébresztenek. Horváth Árpád