Technikatörténeti szemle 15. (1985)
KRÓNIKA - Jancsó Éva: Tanácskozás a tervek, térképek és egyéb műszaki dokumentumok kezeléséről
el is kallódott. A fennmaradt térképanyag összegyűjtése, terv- és térképtárak kialakítása évtizedek óta a levéltárosok egyik fontos tevékenysége, mindenekelőtt a Magyar Országos Levéltárban. A műszaki adminisztráció bonyolultabbá válásával a tervek és térképek száma nőtt, hiszen az engedélyköteles létesítmények tervei már a múlt században legalább két példányban készültek. Az utóbbi évtizedekben az építéshez szükséges rajzos dokumentumokat fénymásolás segítségével már 7—8 példányban sokszorosítják. A tervező, kivitelező, beruházó, üzemeltető vállalatok tervtáraiban elfekvő tervcsomókat a jelenlegi gyakorlat szerint nem selejtezik, így azok őrzése, kezelése nagy gondot jelent a levéltárosoknak, tervtárosoknak egyaránt. A tervek és térképek a levéltárakban és közgyűjteményekben másfajta feldolgozást kívánnak, mint az ügyviteli iratok. Bár több földrajzszakos munkatárs dolgozik az egyes intézményekben, az egész anyag áttekintéséhez, és különösképpen az újabb tervdokumentációk értékeléséhez kevés a szakember. A tervek és térképek ugyanakkor a levéltárak legfontosabb anyagai közé tartoznak. Művészettörténészek, építészek, mérnökök kereski fel a levéltárakat, akik e dokumentumokat nem hobbiból vagy a régiségek iránti érdeklődésből, hanem napi feladataik ellátásához, népgazdasági érdekből tanulmányozzák. A korszerű és gazdaságos műszaki tervezés ma már elképzelhetetlen a régi dokumentumok használata nélkül. A fontos témát tárgyaló rendezvény megszervezésére a Veszprém megyei Levéltár vállalkozott. Ez az intézmény különösen szép eredményeket ért el a műszaki dokumentumok kezelése terén: a megyei levéltárak közül elsőként itt gyűjtötték be a tanácsi tervező, kivitelező, beruházó vállalatok dokumentumait, és tettek kísérletet korszerű levéltári tervtár kialakítására. A tanácskozáson a bevezető előadást Buzási János, a Magyar Országos Levéltár főigazgatóhelyettese tartotta, aki e Levéltár patinás gyűjteményét és az ott folyó feltáró munkát ismertette. E térképtárban kb. 40 000 tételt őriznek, amelyek feltárása, jegyzékelése évek óta folyik. Az európai méretekben is páratlan gyűjteményben a 18. század közepétől 1945-ig őriznek térképeket, amelyek tanulmányozása során az ország természeti képének átalakulása, a birtokviszonyok módosulása, az infrastruktúra fejlődése, az erdő- és vízgazdálkodás egyaránt nyomon kísérhető. A nagyalakú térképekből és egyes külön sorozatokból már a 18. század végén külön gyűjteményt létesítettek, azonban az egyedi térképek módszeres feltárására és kiemelésére csak 1962-től került sor. A munka kezdeményezője a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (ma Központ) volt, amelynek munkatársai saját kutatásaikhoz e dokumentumokra is igényt tartottak. A feltárás során készült térképkatalógust most repertórium formájában adják ki, amelynek egyes tételei a nemzetközi kartográfiai irodalomban elfogadott rövidítéseket tartalmazzák, és alkalmasak a számítógépes feldolgozásra is. Budapest Főváros Levéltárában a terveket és térképeket a korszerű technika igénybevételével dolgozzák fel. A rajzos és írásos anyagok szétválasztása itt már az 1930-as években megtörtént, és az egyes dokumentumokról analitikus feltáró cédulák készültek. A számítógépes feldolgozás, amelynek eredményeit C Harrach Erzsébet, Budapest Főváros Levéltára osztályvezetője mutatta be, a kutatók gyorsabb kiszolgálását, az alapinformációk rögzítését szolgálja. A Veszprém megyei Levéltár munkáját Somfai Balázs igazgatóhelyettes ismertette. Elmondta, hogy a különféle fondképzőktől begyűjtött anyagból egy-
