Technikatörténeti szemle 15. (1985)

KRÓNIKA - Károlyi Zsigmond: Lászlóffy Woldemár (1903–1984)

3. Végül kialakította, nevelte és segítette azt a magyar hidrológiai iskolát, amelyet külföldön mint „hidrológiai nagyhatalmat" emlegetnek. Tevékenységét mindhárom, egymással összefonódó körben, minden eddigit meghaladó eredmények hitelesítik. Külföldi kapcsolatainak súlyát nemcsak az őt ért elismerések jelzik, hanem a második nemzedéknek, a tanítványoknak olykor legmagasabb külföldi elismerései sem választhatók el az ő nemzetközi tekintélyétől és rangjától. A nemzetközi eredmények hazai hasznosulásában betöltött szerepét jelzi a matematikai statisztika legkorszerűbb eredményeinek biztos szemű felismerése és azonnali hazai bemutatása, sőt bevezetése: Gumbel 1950ben publikált, matematikailag pontos, műszaki szempontból rendkívül gyakorlatiasnak bizonyult árvízszámítási eljárását — amelyet csak 1970 óta alkalmaznak elterjedten, Lászlóffy már 1953-ban ismertette, sőt a Műegyetemen és a Mérnöktovábbképző Intézetben már tanította is. „Munkájának legkonkrétabb eredménye: Magyarország vízkészletének első módszeres feltárása, a század legnagyobb tudományos eredményei közé tartozik — és minden hasonló későbbivel a mai munkának is az alapja." Hatalmas alapozó teljesítmény volt a Hidrológiai Atlasz-sorozat is. Kutató és oktató munkájával egyidejűleg folytatta a Vízügyi Közlemények igényesen magas szintű szerkesztését is. Sőt éppen ez idő tájt bontakozott ki szerkesztői tevékenységének egy másik, különösen nevelői-pedagógiai szempontból nagy jelentőségűvé vált oldala, nyelvművelő tevékenysége is: „A tudományos dolgozatokat érthető, szép magyar nyelven kell megírni — nem győzte hangsúlyozni —: minden tudományos eltévelyedés táptalaja a nyelv csűrésecsavarása, kificamítása, a nyelvhelyesség szabályainak áthágása. A tudományok igazi nagy művelői mindig is törődtek az ismeretek átadásával (átadhatásával): érthető, világos, szabatos mondatokban fogalmaztak..." (A homályos, nem tiszta nyelv — úgy is mondhatnók: paradoxon. A nyelv az ismeretközlés, információ eszköze — és az érthetetlen nyelv, nem nyelv, nem információközlés többé.) Meg kell említenünk a „hidrológiai tájellemző és kísérleti területek" (öblözetek) kialakítását (1963—64). Világméretű hálózata ellenére, ennek jelentősége — a munkában közvetlenül résztvevők körén kívül — még ma sem eléggé közismert. A nemzetközi hidrológiai együttműködés szervezetei között, és főleg itt Közép-Kelet-Európában, a Duna-völgyében — különösen kiemelkedő helyet foglal ez az, amelyik éppen Lászlóffy kezdeményezésére kezdte meg működését az 1961-ben Budapesten tartott „Hidrológiai előrejelzési konferencián" (Bp. VITUKI, 1961. ápr. 13—15.). E kezdeményezés nyomán — egy nemzetközi „Arbeitsgemeinschaft der Donauländer für hydrologische Vorhersagen" szerveződött, amely azóta is él és működik és kétévenként váltakozva különböző helyeken tartja a térség városaiban, rendszeres tudományos konferenciáit. A vízhálózatok közös hasznosítása s az ugyancsak közös feladatként jelentkező vízminőségvédelem hosszú távon új jellegű feladatokat támaszt és bővülő perspektívákat ígér e nagyjövőjű nemzetközi együttműködésnek. Lászlóffy ábrázoló, vagy geometriai megközelítései közül különösen ismertté vált és elterjedt a hidrológiai hossz-szelvények általa kifejlesztett, s mindenféle megközelítésre alkalmas, ábrázolása, valamint az eddig csak földrajzilag megközelített vízgyűjtő-ábrázolások logikai-geometriai leképzései. Ezek különösen a fejlődés egy korábbi (és éppen aktuális) szakaszában voltak nélkülözhetetlenek (mint az akkor lehetséges egyetlen nem fogalmi megközelítés), de napjainkban,