Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin: Iparkiállítások Magyarországon a XIX. sz. második felében, különös tekintettel az 1885-ös Országos Kiállításra

A kiállítási hivatalon kívül a fővárosnál is lelkes készülődésbe kezdtek már 1883 végén. Elköltötték a kiállításnak pénzben fizetett támogatás ötszörösét utak kövezésére, a Városliget feldíszítésére, a Stefánia-út villanyvilágítására. Felállítottak egy központi lakásirodát fióküzletekkel, hogy a várható látogató tömegeket el tudják szállásolni. Külön tervet készítettek a tisztifőorvossal a közegészségügyi teendőkről és az élelmiszerekről. A fővárosi államrendőri főkapitányi hivatalhoz intézett számos megkeresés közötti találni: a fennálló és hozandó tilalmak megtartásáról, a közjárművek tisztaságáról, a hordárok tisztes öltözékéről, az idegeneknek a zsarolásoktól való megóvásáról szólót (21). Végül is megnyílt a kiállítás 1885, május 2-án, 270 000 m

2 területen (10. kép: alaprajz), a hivatalos katalógus szerint 600 kiállítóval (11. kép: madártávlat). Tulajdonképpen azonban ennél lényegesen több cég szerepelt, mivel a Hivatalos Katalógus a megyei gazdasági egyesületek gyűjteményes kiállításait egy tételnek veszi, bár ezek 20—40 kiállítót jelentettek (22). llloniTIVtStHt AVÜ4UII lik 1 \\(*>At'VrfEUU'V. Az 1885-ös Országos Kiállítás madártávlatból A kiállítás legértékesebb darabja a Nagy Díszoklevél volt, melyből csak 103-at adtak át (12/a. kép). A nagy bronzérmek és a közreműködői érmek száma nem volt korlátozva. A 32 csoport zsűrijeinek összesen 428 rendes és 142 póttagja volt. A legtöbb csoportban a zsűritagok felét a kiállítók választhatták (kivéve a XXV—XXVII. és a XXIX—XXXI. csoportot) (23). A rendezők 1885 szeptemberében úgy döntöttek, hogy a már odaítélt díjak tulajdonosai tárgyaikon feltüntethetik, hogy jutalmat kaptak (ahogy ez a mai napig szokás) (24).