Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az első jelentősebb hazai kísérlet rendszeres ipari (műszaki) sajtóreferelásra, az „Ismertető” hasábjain 1836/37-ben

Eötvös Loránd szerint Jedlik „nem szeretett beszélni" (1) a dinamóról, talán mert ráébredt mulasztása (szabadalomkérés) következményeire. A rácsosztógépről tudjuk, 16 éven át foglalkoztatta és amikor már tökéletesen működött, egy bizalmába férkőzött csavargó szétszedte és összerakni nem tudva eltűnt. A gépről a Technikatörténeti Szemlében Opitz László muzeológus mérnöknek jelent meg kimerítő tanulmánya (1973. VII. sz.). Jedlik forgonyát, rácsosztógépét, csöves villamszedőjét és az ún. Győri dinamóját a Műszaki Múzeum őrzi. A csöves villamszedő óriási szikráit világkiállítás látogatói bámulták meg, Jedlik tudományos leírását elküldte az Annalen der Physik szerkesztőjének, aki közlés helyett kioktatta azzal, hogy gondolata nem új. Jedlik megírta válaszlevelét, amit Ferenczy Viktor talált meg — hatvan év múlva — Jedlik hagyatékában. Jedlik visszavonulása után egy házban lakott, egy asztalnál étkezett kora egyik legismertebb fizikusával, rendtársával Bierbauer Lipóttal, egykori kedvelt tanítványával. Akkoriban — 1878-ban — két kivégzett egyén holttestén Bierbauer villamos kísérleteket végzett és ehhez Jedlik régebben tervezett mágneselektromos gépét használta. Jedlik a legerélyesebben tiltakozott a kísérlet és a gép használata ellen. A kísérlet során az egyik kivégzett életre kelt (hamarosan végképp meghalt), ami óriási botrányt kavart. (2) Jedlik és Bierbauer kibékíthetetlenül összevesztek. (3) Minden bizonnyal az összeveszés következményeként Bierbauer 1880-ban megjelent monumentális (747 oldalas) fizikakönyvében az elektromotorról azt írta, hogy Jacobi 1835-ben találta fel és Ritchie ugyancsak 1835-ben szerkesztett motort. Jedlikről szó sem esik (aki pedig 1830-ban Győrött már megindította forgonyát), a dinamóval kapcsolatban pedig így írt: „... a dinamó elektrikus elv, melyet Siemens hozott a delej villamgépekbe ..." Jedlikről — aki professzora volt az egyetemen — hallgat. Való igaz, Jedlik nem volt könnyű természet, azt sem szerette, ha munka közben zavarják. Az őt meglátogató fiatalabb rendtársait nemegyszer rendreutasította azzal, hogy neki sok a dolga, csodálkozik, hogy barátai ráérnek. (4) így azután egész élete során magános maradt, nem tudunk barátairól. A személyét körülvevő homály csak a XX. században kezdett feloszlani s ma már életét, munkásságát a magyaron kívül német, lengyel, orosz, angol, szlovák nyelvű tanulmányok ismertetik. JEGYZET 1. Eötvös Rolanda közlése. 2. Dr. Petz Aladár kórházigazgató szíves közlése. Dr. Petz A győri Szent Háromság városi közkórház története c. munkájában leírta az esetet. A Jedlik iránti tapintatból annak idején a mágneselektromos gép helyett indukort említettek. 3. Zászlós István — fiatal korában Jedlik inasa — mint gimnáziumi pedellus, mondta el a szerzőnek. 4. Wolf Gyula, régi győri könyvkereskedő közlése; tanuló korában betekintésre hordott fel könyveket Jedlikhez, s jól ismerte őt és környezetét.