Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Gáspár Dorottya: Régi kulcsok és zárak

a kulcslyukkal. Lehet borított és süllyesztett zár. A kulcslyuk vízszintesen elhelyezett téglalap. Mérete és helyzete azonos a zárnyelv hasítékának méretével és helyzetével. A rekesztőrugók a rugóházzal együtt a zárfedő és a zárnyelv között vannak. A rugóház a zárfedő körületéhez van rögzítve. Nyitás: a) a kulcs zárba helyezése, azaz a kulcslyukon át a zárnyelvbe való helyezése, b) 90 fokkal elfordítjuk a kulcsot, c) a kulcs tollát a peckek alá helyezzük, d) a kulcs segítségével a peckeket a zárnyelvből kilökjük és a kulcslyuk vízszintes nyílása mentén a zárnyelvet a kulccsal elmozdítjuk. Zárás: Csak kulccsal történhet, a nyitás műveletét fordítva végezzük el. E változatnak az „e" variációjú kulcsához tartozó zárat rekonstruálni sem kellet. Ilyet ismerünk Moosberg bei Murnauból. (25) A kulcsot keresztül dugjuk a kulcsnyíláson, 90 fokkal lefordítjuk, beillesztjük a zárnyelv köralakú hasítékába. Így a rekesztő rugót a kulccsal a zárfenékhez tudjuk nyomni és ezzel egyidejűleg a zárnyelvet vízszintes irányba el tudjuk mozdítani. Fémzár fém T kulccsal. (A számok jelzése azonos a 3. képnél használt jelentésekkel.) IV. TlPUS, kulcsvariációk: a—r. IV. melléklet. Tolókulcsos zár. Fémzár fémkulccsal. Süllyesztett zár. A kulcslyuk alakja: L vagy vízszintes téglalap. Utóbbi a ritkább. A kulcs fordulata 90 fok. Használható ajtókra (ld. 3. kép a.) ládákra, ládikákra (ld. 3. kép b.) egyaránt. A legjobban ismert, épp ezért a legkevésbé vitatott zár. Ránkmaradt a szerkezet maga. Töredékessége ellenére működése meghatározható volt. Nyitás: a) a kulcs zárbahelyezése a kulcslyuk függőleges nyílásán át, b) a kulcs 90 fokkal való elfordítása, c) a peckek alá való illesztése, d) a zárnyelvbe való passzivitása. E műveletre a peckek kipattannak a zárnyelvből, e) a kulcs vízszintes irányú mozgatása a kulcslyuk vízszintes nyílása mentén. E művelettel a zárnyelvet kihúzzuk az ajtófélfából vagy a rögzítő pánt horgából. Ládáknál, ládikáknál a rögzítőpánt a legtöbb esetben a fába van süllyesztve. Ld. megjegyzést IV. típus 4. változatnál. Zárásnál ugyanezt a műveletet fordított sorrendben végezzük. A d) szakaszban a peckeket egy rugalmas bronzlemez visszanyomja a zárnyelvbe. Nyitott állapotban a kulcs a zárból nem vehető ki. A római korban a leggyakoribb és legközönségesebb zár. A kulcs anyaga lehet bronz és vas, vagy a kettő együtt. A kulcs szárának és körületének különböző kiviteléből adódnak a kulcsvariációk. A kulcsok szárának megalkotását olykor a praktikumon túl az esztétikum is befolyásolta. Így jöhettek létre az oroszlánfejes vagy más állatfejes kulcsnyelek. Ezek is igen változatosak. Szinte nincs két egyforma. Ezért a variációk