Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Gáspár Dorottya: Régi kulcsok és zárak

I. TlPUS, 2. változat, kulcsvariációk a—k. I. melléklet. A reteszrendszerű zárat fémkulcs működteti. További különbsége még az előző változathoz képest, hogy van vagy legalábbis feltételezhető, hogy sok esetben volt fém zárfedőlemeze is a zárnak. Jelen dolgozatban az I. típusnak a legkevésbé kidolgozott változata. Rendszerezéséhez azonban jóval nagyobb leletanyag lenne szükséges. Ez viszont nem áll rendelkezésemre. Feltehetően ide sorolhatók az i. e. VI—V. század kulcsai. Űj leletanyag publikálása okozhat meglepetéseket, amennyiben néhány kulcsot nem variációnak, hanem új változatnak kell tekintenünk. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az e zárhoz tartozó kulcsok szinte a végletekig variálhatók. Az ide sorolható kulcsok nem azonos kor kulcsai. Működési elvük lényege, hogy a kulcsok szolgálnak mind a peckek vagy makkok felemelésére, mind a zárnyelv elmozdítására, tehát a zárak egy kézzel nyithatók voltak. Ugyanezekhez a kulcsokhoz azonban lehetett készíteni két kézzel működtethető zárakat is. G. Jacobi megpróbálkozott néhány varáció rekonstrukciójával. (16) I. TÍPUS, 3. változat, kulcs variációk: a—c. II. melléklet. A kulcslyukon a kezünket nem kell átdugni, sőt nem is lehet. A kulcs a kulcslyukon keresztül közvetlenül éri el a makkokat. A kulcs elfordításával emelhetők ki a makkok a zárnyelvből. A zárnyelv elmozdítására a másik kézre van szükség. Csak egyszárnyú ajtóhoz használható. A zár működését AUMÜLLER ismerteti ma is működő zárak leírásával (17) (8. kép). (18) A római korban is volt ehhez hasonló zárszerkezet. II. TÍPUS Ez a típus is reteszrendszerű zár. Kulcsa horogalakú. Rekonstrukcióját J. FINK (19) és E. HEINSIUS (20) készítették el. Működését tekintve a legtöbbet vitatott zár. Ránkmaradt a kulcsa és Homérosz leírása. (21) HEINSIUS rekonstrukcióját a 9. képen mutatom be. A rekonstrukciós kísérletekkel kapcsolatban a következő véleményen vagyok. A Nyugat-Európára jellemző horogkulcsoktól meg kell különböztetünk az ún. homéroszi templomkulcsokat. Ez utóbbiak szinte csak Görögország területén fordulnak elő, míg az előbbiek Görögországban egyáltalán nem lelhetők fel, jóllehet időben azonos korúak. Heinsius rekonstrukciója csak a nyugat-európai kulcsokra érvényes. Mechanikai szempontból a két kulcs között lényeges különbség, hogy a nyugat-európaiak szár alsója mindig meghajlik, a homéroszi kulcsoké pedig egyenes. Épp emiatt haboztak a kutatók dönteni abban a kérdésben, hogy valódi kulcsok-e. II. TÍPUS, 1. változat Sarló kulcsok tartoznak ide. Mechanizmusa az előzőével nagyjából azonos lehet. A különbség feltehetően abban van, hogy a kezet is keresztül kell dugni az ajtóba vájt nyíláson. A kulcsok nem változatosak, tehát itt is a mechanizmusban alkalmazott fogások tették biztonságossá a zárat. Kulcsának alakja a 10. képen látható. (22) Ritkán ugyan, de a római korban is használták. III. TÍPUS. Fazár T- vagy Z-alakú fémkulccsal (11. kép). (23) Kulcsvariációi: a—o. III. melléklet. A kulcsvariációk közötti változatosság mindenek előtt a körület és a szár kiképzésében, valamint a körület és a taréj egymáshoz viszonyított helyzetében