Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Csiky Gábor–Dudich Endre–Póta Teréz–Zsámboki László: Francia–magyar kölcsönkapcsolatok a földtani tudományokban 1832 előtt

CSÍKY G., DUDICH E., PÖKA T., ZSÁMBOKI L.* FRANCIA—MAGYAR KÖLCSÖNKAPCSOLATOK A FÖLDTANI TUDOMÁNYOKBAN 1832 ELŐTT A történelmi Magyarország a Kárpátok hegyláncán belüli terület egészét magában foglalta. E terület legfontosabb ércesedéseinek egyike a mai Szlovákia területén, neogén vulkánossághoz kapcsolódik. Az arany, ezüst és polimetallikus ércek bányái a Magyar Korona tulajdonában voltak. A bányászat és ércfeldolgozás igen szervezetten folyt már a XII. sz. végétől kezdve, amikor III. Béla árpádházi király nagyszámú tapasztalt bányászt hívott be Szászországból. Így a német nyelvet széles körben használták Észak-Magyarország ércbányavidékein, jóval azelőtt, hogy a mohácsi csatát követő évben, 1527-ben az első Habsburgként I. Ferdinándot magyar királlyá koronázták. MONTESQUIEU 1728-ban meglátogatta ezt a területet. Emlékirataiban megemlíti, hogy az újbányái bányában „tűzgépet" használtak az aknák vizének emelésére. (Az ötlet Angliából származik; a gépet később James WATT fejlesztette tovább és tette híressé.) Selmecbánya (németül: Schemnitz, szlovákul: Banská Stiavnica) bányavárosban bányászati iskola létesült 1735-ben. Néhány évvel később Mária Terézia királynő jóváhagyott egy tervezetet, amely ezen iskola lényeges reformját irányozta elő, és 1770-ben Bányászati és Kohászati Főiskola (Akadémia) rangjára emelte. Ez a főiskola szolgált mintául a csehországi Pfibramban 1849 után létesítettnek (amelyet később Ostravara költöztettek), úgyszintén az ausztriai Leoben bányászati akadémiájának. Ily módon a Selmecbányái akadémia — amelyet kezdettől fogva Európa legkülönbözőbb részeiből kerestek fel számos nemzetiséghez tartozó hallgatók — a magyar, az osztrák és a csehszlovák tudomány közös örökségét alkotja. Hatása komolyan érezhető és messzemenő elismerésben részesül mind a mai napig. (Megjegyzendő, hogy az előadásokat német nyelven tartották, de még latin nyelvű kézikönyveket is használtak.) G. JARS volt a bányászattal és kohászattal hivatásszerűen foglalkozó franciák közül az egyik első, aki hosszú tanulmányutat tett Észak-Magyarországon. 1757—59-ben tanulmányozta az ottani arany-ezüst ércesedést és hasznosítását. Tapasztalatait mintegy 200 oldal terjedelemben adta közre „Voyages métallurgiques ..." (I—III. köt.) c. művében, amely Lyonban jelent meg 1774—81-ben. Késedelem nélkül lefordították németre, Berlinben jelent meg 1776—85-ben. * Előadás elhangzott a 26. Nemzetközi Geológiai Kongresszus INHIGEO Szimpóziumán, Párizs 1980. július 10.