Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Zemplén Géza ipari kutatásai

Hazánkban cellulóz gyár nem volt, de a behozott cellulózzal is a műselymek és egyéb műanyagok terén nagyjelentőségű kérdések oldhatók meg és aknázhatók ki iparilag, miért is indokolt — Zemplén véleménye szerint — a cellulózproblémával behatóan foglalkozni. Ezért a fenti Széchenyi Tudományos Társaság támogatásával végzett kutatásai során már 1926-ban elkezdte a cellulózszerkezetvizsgálatokat, abból a célból, hogy az összetett cukrok (maltóz, cellobióz) szerkezetét felderítse. Az általa kidolgozott módszer alapja, hogy az összetett cukorrendszerek a szénláncából szisztematikusan egy-egy szénatomot kiküszöböl és ezáltal fokozatos lebontást végez. Ily módon egész sor oligoszacharid (cellobióz, laktóz, maltóz, turanóz stb.) szerkezetét derítette fel Zemplén munkatársaival 1926—1927-ben. A Zemplén-féle cukorlebontás kidolgozásánál az alapvető elméleti, kérdések tisztázása lehetővé tette a természetes poliszacharidok (cellulóz, keményítő stb.) szerkezetének felderítését, és ezeket az elméleti eredményeket később az ipar, például a cellulóz alapanyagú műanyagok előállításánál hasznosította. (6) Zemplén gyakorlati érzékét szűkebb szaktudományán kívüli kérdésekben is igénybe veszik. Dorogon lepárlótelepet akartak felállítani 1928-ban, hogy a háztartási tüzelésre nem alkalmas apró szenet nemesebb formában, azonban a begyulladáshoz előnyös, a gázkoksznál nagyobb (6—8%) illótartalommal hozhassák forgalomba. Ehhez megfelelő kemencéket és eljárásokat dolgoztak ki, közülük ipari méretben először épültek fel a Schlattner- és Széki kemencék. A dorogi szénfeldolgozáshoz Varga József és Zemplén Géza műegyetemi professzorok adtak szakértői véleményt, s ezzel jelentősen hozzájárultak a telep létesítéséhez. Mint szakértőt számos esetben vették igénybe nemcsak a hazai szakkörök, hanem külföldi vállalatok is. A harmincas években a svájci Hoffmann—Laroche cég beperelte a bükszentmihályi Alkaloida gyárat, azért, mert szerinte a Kabayféle szabadalomban rögzített módon nem lehet kicsépelt száraz mákgubóból morfint gyártani. A svájciak szakértőül Zemplént kérték fel, az Alkaloida szakértője Széky professzor volt, a Tudományegyetemről. Zemplén munkatársát Bognár Rezsőt bízta meg a gyári eljárás reprodukálásával, Széky pedig Müller Sándort vonta be a vizsgálatokba, aki egykor szintén Zemplén asszisztense volt. Amikor reprodukálták az eljárást (1940), kiderült, hogy igenis alkalmas morfin előállítására, így azután Zemplén örömmel vesztette el megbízói részére a pert (7). Az ipari tevékenységéről vázolt képet szabadalmainak és találmányainak időrendi felsorolásával tesszük szemléletesebbé. Az említett két szabadalmán kívül Zemplén 1921-ben új nitrogéntartalmú szerves bázisok és bázisos fenolok előállítására szalicinből készített eljárást. 1927-ben a borkősav alkáli- és földalkáli sóinak kinyerésére amerikai szabadalmat (AP 605 419. sz.) nyert. Ugyanabban az évben eljárást készített szénhidrátoknak foszfortartalmú vegyületekké való átalakítására, amely a magyar 2090. sz. szabadalmi leírásban kapott szabadalmi oltalmat. 1937-ben a Zemplén tanszéken kidolgozott eljárás szerint nagy mennyiségben állítottak elő a tanszék munkatársai parahydroxy-metanitro-phenylarsonsavat, amely nátrium-dithionittal (Na2S204) Salvarsan bázissá redukálható. A megbízást a Pharmacia gyógyszergyártól kapták és mintegy 60— 70 kg Salvarsan alapanyagot készítettek és adták át a gyárnak. A második világháború idején az erdélyi, kissármási földgáz hasznosítására nagyszabású katalitikus ipari tervek készültek. Ennek keretében Zemplén Géza megbízást kapott az alábbi reakciók tanulmányozására, amelyek kikísérletezé-