Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin–Szabadváry Ferenc: A dél-német kereskedőházak szerepe a Felsőmagyarországi bányászatban közvetlenül a Fuggerek után (1548–1569)

középnagyságú és 1200 mázsa kis rézkorongok formájában, 2560 mázsa öntött darabok, 2800 mázsa golyók alakjában. A harmadik évben 15 000 mázsa volt szállítandó. A Manlichok a magyarországi réz árusítására monopóliumot kaptak a királytól. Magyarország, Erdély, Cseh- és Morvaország és az osztrák tartományok kivételével csak ők hozhattak magyar rezet forgalomba. E monopóliumok ellenőrzését szolgálta az a különleges jel, amelyet már említettünk, s amellyel a rezet el kellett látni. A király országaiban a Manlichok rezet nem árusíthattak. Bármilyen változtatást óhajt a király a termelésben eszközölni, ahhoz a Manlich cég hozzájárulása szükséges. Olcsóbban nem adhatták mint a mindenkori antwerpeni réz ára. A fizetés szintén félévente történt, az első szerződésben mázsánként 8 forintot fizettek. Joguk volt a Manlichoknak 3 év lejártával a szerződést meghosszabbítani. Ez több ízben megtörtént (10). A Manlichok 1564-ben létrehoztak egy társaságot, melynek az angol bányászat német tőkével való fellendítése volt a célja (a Höchstetterek is tagjai voltak). Ez a vállalkozás azonban meghaladta erőiket és így az 1571—75-ös hitelválság alkalmával a Fuggerek kölcsöne ellenére is csődbe jutott a társaság. A Manlichokon kívül Hans Paumgartner egy másik neves kereskedőcsalád akkori feje, Fugger Antal sógora is negyedrész erejéig érdekelve volt az üzletben a Manlichok révén. A Paumgartnerek egy Nürnbergből Augsburgba vándorolt család az 1400-as évek végétől az 1500-as évek közepéig a Fuggerekhez hasonlítható méretű vagyonnal rendelkeztek és ahhoz hasonló méretű és profilú társaságot vezettek. Nürnbergben is jelentős kereskedőcsaládként tartották őket számon. Ott 1396-ban patríciusok és tanácstagok lettek. Konrád Paumgartner a Kress— Rummel társaságnak volt tagja, amely főleg Velencével kereskedett (fűszer, posztó). Konrád Paumgartner unokája volt a vezetője az Atz és Gossembrot családdal közösen alkotott társaságuknak, mely 1465-ben csődbe jutott. Ezután a Paumgartnerek feladták a nürnbergi polgárjogot és 1475-ben már mint augsburgi polgárokról hallunk róluk. A Nürnbergben tönkrement Anton fiai augsburgi pályafutásukat valószínűleg mint nagy cégek faktorai kezdték. 1485-ben kereskedőtársaságot hoztak létre, mely elsősorban nemesfém-kereskedelemben volt érdekelt. 1491-ben találkozunk velük először Velencében, 1498-ban már Augsburg hatodik leggazdagabb családjának számítottak. Árukereskedelmükben a réz játszotta a legfontosabb szerepet. Ezen a téren a Knoll és a Manlich céggel működtek együtt, 1498—99-ben a nevezetes „rézszindikátus" tagjai voltak. Nürnbergi arany- és ezüstáru, posztó, fegyver és sáfrány voltak még kereskedelmük fontos cikkei. A tiroli réz- és ezüstbányászatban az 1490-es évektől érdekeltek. 1507 és 1538 között ők voltak a legnagyobb tiroli bányavállalkozók. 1500-tól külön lerakatuk volt Schwazban. Az itteni bányászatot teljesen uralták 1517-től, amikor megvették a Auslasser-társaság jogait, melynek azelőtt csak tagjai voltak (14 000 fl tőkével). Joachimstalban is volt bányájuk, a Höchstetterek tönkremenetele után az 1530-as években az idriai higanybányászatban is érdekeltek lettek. A magyar rézbányák bérletét a Manlichokkal együtt átvették a Fuggerek után (1546—49). Ebben csak 1549-ig voltak érdekeltek (11). A bányák termékeihez és az azokkal folytatott kereskedelem jogához a Habsburgoknak nyújtott hitelek segítségével jutottak. 1496-tól 1513-ig pl. csak ezüstre 8 esetben, összesen 117 800 fl értékben adtak kölcsönt. 1516-tól 44-ig 34 esetben 417 000 fl-t kölcsönöztek a tiroli bányák termékeire. Adtak kölcsönöket készpénzben való visszafizetésre is a Habsburgoknak, de ezek kevésbé