Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin–Szabadváry Ferenc: A dél-német kereskedőházak szerepe a Felsőmagyarországi bányászatban közvetlenül a Fuggerek után (1548–1569)

VÁMOS ÉVA KATALIN*—SZABADVÁRY FERENC* A DÉL-NÉMET KERESKEDŐHÁZAK SZEREPE A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI BÁNYÁSZATBAN KÖZVETLENÜL A FUGGEREK UTÁN (1548—1569) Amikor a kereskedőtőke szerepét elemezzük a felső-magyarországi a mai közép-szlovákiai bányászatban, természetesen réz és ezüst bányászatra gondolunk, mert ez volt ennek a területnek legjelentősebb bányaterméke. Az akkori Magyarország a korabeli Európa második legnagyobb termelője volt ezekből a fémekből Tirol után. Az ezüst mint nemes fém, a réz mint a korszakban stratégiailag fontos és a mindennapi életben a háztetőtől a konyhaedényig és az ágyúig mindenütt jelen levő fém lett keresett cikk (1). A tárgyalt korszakot megelőzve e terület bányászatának jó részét a Fugger— Thurzó cég tartotta ellenőrzés alatt több mint félévszázadon keresztül, ök mintaszerű egységgé szervezték a bányászatot, fémfeldolgozást és a távolsági kereskedelmet. Bányabirodalmuk egyrészt a Thurzók összevásárolt, bérbe vett, hitelekkel kézben tartott bányáin és megszerzett kiváltságain alapult, másrészt a Fuggerek amúgy is meglevő lerakat hálózatán és a fémkereskedelemben kiépített kapcsolatain. A Fugger cégen belül 1541-től érlelődött a gondolat, hogy felszámolják érdekeltségeiket a magyarországi bányászatban (2). Ennek tényleges okai között szerepelt a török közelsége és az is, hogy nekik maguknak sok eladatlan rezük volt raktáron. 1546 őszétől meg kellett volna újítani a bérletet. Az alsó-ausztriai Kamara ezt elhúzta, mert saját kezelésbe gondolta venni a „bányabirodalmat", a Fuggerek pedig felhánytorgatták, hogy a kincstár nem tartja be az eladási körzetekről szóló megállapodást, eladtak Nürnbergben is. Anton Fugger leveleiből, amelyeket prágai és besztercebányai faktorainak írt, kitűnik, hogy időszerűnek látta, „dieser Sache einmal eine Endschaft (zu) geben, damit wir mit Liebe und Gnade daraus kommen. Was wir herausbringen ist wie gewonnen" (3). A kincstár törekvéseiről, hogy saját kezelésbe vegyék a termelést, ez volt a véleménye: „werden sie es wohl sehen und ihnen geschehen wie mir, daß ihnen die Kupfer über den Hals werden wachsen" (4). Arról pedig, hogy kereskedjenek is vele, így ír: „Es ist zweierlei: die Nutzung aus dem Berg und dann die Kaufmannschaft in das Niederland und (an) andere Orte Kupfer zu verführen. Sie wissen nicht davon zu reden" (5). Magyarország bányászatának Fuggerek utáni korszakáról olvasva összefoglaló gazdaságtörténeti munkákban vagy azt találjuk, hogy a Fuggerek kivonulása 1546 után ez a bányabirodalom visszaszállt a kincstárra, vagy azt, hogy más augsburgi cégek vették át (6). A dél-német kereskedőtársaságokkal, mint tőkés * Országos Műszaki Múzeum, 1117 Budapest, Kaposvár u. 13.