Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

kohászati Technika Fejlődéséről") címet viselte. Ezek a tudományos évkönyvek a vaskohászati irodalom alapvető jelentőségű dokumentumai. Kerpely ezekben a kötetekben a vasgyártás legfontosabb találmányairól írt ismertetéseket. Ez az időszaki kiadvány 1866 és 1886 között Lipcsében került kiadásra. A Selmecbányái professzor tollából hosszú időn keresztül születtek olyan művek, melyeken keresztül a vaskohászat tudományos és technikai újdonságairól tájékoztatta a világ szakembereit. Az előbbiekkel egyenértékű forrás a vaskohászat eszközeit és berendezéseit tanulmányozók számára Kerpelynek azok a publikációi, melyek 1873 és 1881ben Lipcsében jelentek meg és 114 nagyméretű rajzot tartalmaztak. A kiadványok a „Die Anlage und Einrichtung der Eisenhütten" („Vaskohók berendezése és szerelvényei") néven kerültek forgalomba. Ezekben számos adatot találunk szlovákiai üzemekről, valamint műszaki rajzokat a kohászati üzemek berendezéseiről és gépeiről. A nyomtatott források csoportjában a tankönyveket és a kézikönyveket nem kerülhetjük ki. A 19. század legrégebbi tankönyvének szerzője Josef Wathner. A munka „Der vollständige Kenner der Eisenwaren und ihrer Zeichen nebst der Berechnungs-Tabelle" („A vasáruk részletes ismerete és rajzai átszámítási táblázatokkal együtt") címen jelent meg és maga a szerző adta ki Grazban 1825-ben. A könyvben vastermékeket ábrázoló gazdag illusztrációs melléklet is található. A 19. században ui. a vastermékeket rajzok, modellek és szóbeli utasítások alapján rendelték meg. Wathner ebben a könyvében megvalósította a vastermékek szakcsoportokba történő felosztását, hasonlóságuk, alkalmazásuk, elnevezésük és nagyságuk alapján. Ebben a kötetben pontos rajzokat találunk azokról a kohászati termékekről, melyeket a vaskereskedésekben forgalomba hoztak. Wathner kézikönyve nélkülözhetetlen segédeszköze volt gyártóknak és üzletembereknek egyaránt és a 19. század folyamán egész Közép-Európában használták. A könyv több kiadást megért, de az 5. kiadást már Josef Tosch rendezte sajtó alá 1885-ben (7). A vaskohászat első gyakorlati és elméleti kézikönyvét Magyarországon Kerpely Antal írta. Három kötetes tankönyvét 1873/74-ben Selmecbányán adták ki „A vaskohászat gyakorlati és elméleti kézikönyve" címmel. A könyvben kiegészítésként található egy kohászati szakkifejezéseket tartalmazó német—magyar szótár és egy terjedelmes (3. kötet) melléklet rajzokkal, amelyek ma már felbecsülhetetlen értékűek a megszűnt termelési technológiák kutatásánál. A Selmecbányái akadémia kohászati professzorai a későbbiekben még számos tankönyvet adtak ki. Sóltz Vilmos is írt egy tankönyvet a tégelyacélgyártásról és annak ipari feldolgozásáról, mely 1897-ben Selmecbányán jelent meg (8). Barlai Béla sorrendben a harmadik a Selmecbányái akadémia kohászati professzorai közül, aki tankönyvet írt a vasgyártásról. Az első kötetet 1910-ben Selmecbányán adták ki, ebben a szerző a vas metallurgiai kémiájára és a kohászati salakra vonatkozó nézeteit fejtette ki, míg az 1912-ben megjelent 2. kötetben a tüzeléstechnikát tárgyalta (9). Szakmai kézikönyvnek számítanak a bányász és kohász naptárak is, „Frommes montanistischer Kalender für Österreich—

Ungarn" „Bányászati és Kohászati Zsebnaptár", amelyeket a 80-as évektől Ausztriában és a történelmi Magyarországon a mérnökök és technikusok számára készítettek. Ezek különböző elméleti és gyakorlati adatokat, érvényes szabályokat és rendeleteket tartalmaztak, melyekre a mindennapi kohászati gyakorlatban szükség volt. Pfeiffer Sán-