Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

Az időszakos kiadványokban fontos statisztikai adatokat és információkat közöltek a vaskohászati üzemek termeléséről és termelési kapacitásáról. Bányakapitányságok és kereskedelmi-ipari kamarák adták ki ezeket a kiadványokat (5). A vaskohászati üzemek a bányakerületeket a bányászati és fémkohászati üzemekkel együtt alkották, amelyek a Szepes-Iglói (Spisská Nová Ves) és Besztercebányai (Banská Bystrica) bányakapitányságnak voltak alárendelve. A történelmi Magyarország keretében hét bányakapitányság működött. Emellett a bányászati és kohászati közigazgatási területet még bányabiztosságokra osztották fel, ezeket azután a bányakapitányságoknak rendelték alá. Szlovákia területén Besztercebányán (Banská Bystrica) működött bányakapitányság és a Szepes-Iglói (Spisská Nová Ves) bányakapitányság hatásköre alá tartozott a gölnicbányai (Gelnica) és rozsnyói (Roznava) bányabiztosság. A nyersvastermelés szempontjából az egész Magyarország legjelentősebb bányászat közigazgatási területe a Szepes-Iglói (Spisská Nová Ves) bányakapitányság volt, mert ehhez tartozott Gömör megye is. A bányakapitányságok csak a nagyolvasztók termelését vették figyelembe, tehát csak a nyersvas, adott esetben az öntöttvas termelést, ha ezt közvetlenül nagyolvasztóban állították elő. Nem jegyezték fel azonban a kovácsoltvas, később pedig az acél és hengereltárú termelését sem. Ebből a szempontból következetesebbek voltak az ipari és kereskedelmi kamarák intézményei, amelyek 1850-ből származtak. 1880-ig a tárgyalt területen két kamara, a kassai és a pozsonyi végezte el ezt a feladatot. Ezek az ipari vállalatok érdekeit képviselték és statisztikailag is figyelemmel kísérték a termelést, ha nem is részletekbe menően, a nagyolvasztókat, hámorokat és a kovácsoltvasat, hengerelt árut előállító üzemeket. E kamarák hatáskörében 1880-ban változás következett be, ekkor hozták létre az új miskolci kamarát, és ehhez csatolták Borsod megyén kívül Gömör megyét is. 1890-ben pedig Besztercebányán alapították meg az új kereskedelmi és iparkamarát, ehhez Zólyom és Liptó megye tartozott. A legrégebbi kassai kereskedelmi és ipari kamarát már 1850-ben alapították, ez figyelemmel kísérte az említett változások után Abaúj, Torna, Sáros, Szepes, Zemplén és Ung megye kereskedelmi és ipari tevékenységét érintő dolgokat. A kereskedelmi és ipari kamarák évi jelentései a vasérc és vaskohászati termelés alakulását vizsgáló kutatások számára hasznos források. 1883-ban adták ki az iglói és besztercebányai bányakapitányság első évi jelentéseit, ezek Szlovákia közigazgatási területének minden vaskohászati üzemét számba vették. A jelentések azonban csak kis példányszámban és rendszertelenül kerültek kiadásra. Ezek kitűntek tömörségükkel, de ugyanakkor hiányosságokat is felfedezhetünk bennük. Az évi jelentések rendszeres kiadása csak 1891-től valósult meg. Ezekben mindig az elmúlt évre vonatkozó adatokat közölték, de nem minden esetben merítették ki az összes, a bányászattal és kohászattal kapcsolatban rendelkezésünkre álló jelentéseket Wahlner Aladár tökéletesítette őket, amikor 1897-től kezdve összefoglaló jelentéseket készített a történelmi Magyarország bányászatáról és kohászatáról. Kiadványai 1918-ig jelentek meg, ebben a bányászatról és kohászatról szóló utolsó jelentés az 1915-ös esztendőről készült. Wahlner mindig igyekezett, hogy a közzétett adatok minél sokrétűbben hasznosíthatók legyenek. Igen hasznos a Déry Károly szerkesztette „Magyar Bánya-Kalauz — Ungarisches Montan-Handbuch" is. Ennek példányai meglehetősen nagy időközökben jelentek meg, az első 1881-ben, a második 1888-ban, a harmadik 1892-ben,