Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

intézet is hasonló nehézségekkel küszködött. „Végül is az Iparmúzeum igazgatója másodmagával maradt az intézetben. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a háború és az azt követő zavaros idők végével, 1920-ban mindkét intézmény a megsemmisülés küszöbén állott és attól csak az egyesítés menthette meg" — írta emlékezésében a kortárs, Ordódy János, aki az egyesített utódintézmény igazgatója lett (14). A vesztett háborút és az országrészek elcsatolását követő gazdasági nehézségeket többek között a hasonló irányú intézmények összevonásával igyekeztek megoldani. A Technológiai Iparmúzeumot is, a belőle kisarjadt budafoki Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézettél, továbbá az 1891-ben létesült Lőfegyvervizsgáló Próbaállomással egyesítették. Az összevonás a KM 1921/22. évi költségvetésének elfogadásával törvényerőre emelkedett. Ezzel egyidejűleg 1921. okt. 7-én Gaul Károly (1854—1932) igazgatót felmentették, és nyugalomba vonulása alkalmából helyettes államtitkári címmel tüntették ki. Az elismerésre rászolgált, mivel az általa 1907 és 1918 között szervezett tanfolyamokat 56 904 gyári munkás, iparos segéd és mester végezte el. Gaul a vezetést Raichl Károlynak, a volt budafoki kísérleti intézet igazgatójának adta át, Raichl azonban betegszabadságra ment és 1924-ben nyugalomba vonult. Az újjászervezést helyettese, Ordódy János intézte: 1923—24-ben az épületet emeletráépítéssel megnagyobbították és benne helyezték el az 1923-ban szervezett Tüzelőszerkísérleti Állomást, majd itt működött az állami gépjárművezető-tanfolyam is. Az ily módon kialakult intézmény — a KM 1924. évi 66 620. sz. rendelettel jóváhagyott szabályzata alapján — mint „M. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet" folytatta munkáját. A jogutód — nevében sem szerepelt többé a múzeum kifejezés — ipari kísérleti kutató intézetként anyagvizsgálatokkal, energiagazdasági és ipari kísérletekkel foglalkozott és közreműködött az ipari szabványosításban stb. Céljaihoz kifejlesztette a múzeumi könyvtárat, amely a két világháború közti évtizedekben Káplány Géza vezetésével, mint a közkedvelt Technológiai Könyvtár, a főváros legjelentősebb műszaki könyvtára volt. A felszabadulás után, 1949. szept. 8-án kelt 170/9/1949. sz. Népgazdasági Tanács határozata értelmében a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetet először Könynyű-, ÜL Nehézipari Minőségellenőrző Intézetekké, majd Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetté (KERMI) szervezték át. Székháza ma is a József körúti palota, amely az Iparmúzeum otthona volt négy évtizeden át. A Technológiai Könyvtár 1949-ben egyesült a Műszaki Dokumentációs Központtal, az így létrejött Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ 1958-ban jelenlegi helyiségeibe (VIII. Reviczky u. 8.) költözött. A legújabb szervezetében, mint Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár 1983-ban ünnepelte centenáriumát. A száz évvel ezelőtt alapított Technológiai Iparmúzeum működésére összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy első időszakában a korszerű gépeket, eszközöket bemutató és különböző gyártási folyamatokat szemléltető gyűjteményeivel, valamint előadásokkal, gyakorlatias tanfolyamokkal az ipari-technikai szakemberek látókörét bővítette, tudásukat növelte. Technikatörténeti emlékeivel pedig a nagyközönség érdeklődését is felkeltette és ébrentartotta a hazai műszaki fejlődés iránt. Az első országos ipari technológiai múzeum tehát a századforduló idejéig feladatainak eleget tett, megfelelt hivatásának. Működése második szakaszában, a XX. század első évtizedeiben pedig műszaki kísérletekkel és vizsgálatokkal, szaktanácsokkal és a vidéken rendezett tanfolyamok százaival az iparosok, szakmunkások tömegeit képezte ki az új technika használatára.