Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

és adókedvezmények stb.) addig nem eredményesek, amíg a kedvezmények adását a gépek kezelésére, árkalkulációra stb. megtanító kiképzés nem előzi meg. Ezért három pontból álló működési programot állított össze az intézet részére: 1. Az iparosok továbbképzésének országos méretű szervezése, elméleti, de főleg gyakorlati tanfolyamokon; 2. Ipari laboratóriumok, mintaműhelyek felállítása és abban speciális szakemberekkel az ipari kísérletügy folytatása, végül 3. Gyakorlati szaktanácsadás ipartechnikai és kereskedelmi irányban. Az országos továbbképzés megszervezését a KM 1907. évi 12 252. sz. és 90 630. sz. rendelkezéseivel a Technológiai Iparmúzeum feladatává tette és e célra tekintélyes összeget biztosított, amiből már az első évben 97 tanfolyamot rendeztek. Ezeknél Gaul igazgató jól felhasználta közel három évtizedes pedagógiai tapasztalatait. Tekintélyét mutatja, hogy az 1907. évben Pécsett rendezett Szabad Tanítás Országos Kongresszusán módszerének ismertetésével nagy sikert aratott. Az ország 40 városában állandó tanfolyamvezetőséget szervezett, amely 1907 és 1913 közötti években 30 különböző iparágban 1232 tanfolyamot rendezett. Ezeken 34 469 szakmunkást, iparost, segéd- és gyári munkást képeztek ki korszerű gépek kezelésére és az új technológiákban (az autogénhegesztésben 749 főt, a galvanizálásban és a galvanoplasztikái tanfolyamon 622 személyt stb.). Az Iparmúzeumban is tovább folytak a tanfolyamok, például a négy gázmotorkezelő-tanfolyamon 375 tanuló vizsgázott és kapott bizonyítványt. Az intézet egyéb feladatai közül az új igazgató is fontosnak tartotta a szakkiállításokat. 1908-ban szappan és zsiradékipari kiállítást rendezett, amelyen 79 cég 67 gépet és tárgyat, 28 műszert, valamint 59 nyersanyag illetve készárukból álló gyűjteményt mutatott be. Üj kezdeményezésként a kiállításon szereplő iparágakra vonatkozó szakkönyveket és folyóiratokat is bemutatták. A következő év tavaszán (1909) a kisipari gépek és szerszámok megismertetésére a múzeum földszinti és emeleti termeiben kb. 300 berendezést, kisgépet — köztük például 23 különböző típusú Singer varrógépet — állítottak ki. A kiállításokat — a bőriparit 1910-ben, a fa- és rokoniparit 1913-ban és az 1914. évi egészségügyi kiállítást — felhasználta az intézet tudományos ismeretterjesztésre. A gépekről kiadott terjedelmes katalógusban tanulmányok tájékoztattak a korabeli technika állásáról. A kiállított bőripari stb. gépek kezelésére is tanfolyamokat rendeztek. A faipar bemutatásával kapcsolatosan pedig a modern pácolási és lakkozó-politúrozó eljárásokat ismertették tanfolyamokon. Míg a fenti területeken aktív tevékenységet folytatott, a gyűjteményekkel kapcsolatosan az új vezetés átvette elődei felfogását, miszerint a muzeális tárgyaknak nincs jelentős hatása az iparra. Ezért 1907-től muzeális jellegű gyűjteménytárgyak helyett csakis olyanokat szereztek be, amelyek vagy a tanítást szolgálták mint szemléltető és oktató eszközök, vagy pedig mint műszerek a kísérleti vizsgálatokat segítették. Az 1908/9. évi jelentésben pedig már ezt olvashatjuk: „A gyűjtemény tárat ez évben muzeális jellegű tárgyakkal nem gyarapítottuk, általában ezirányú fejlesztést lassanként felhagyjuk." Arra hivatkoznak, hogy a technika rohamos fejlődésével ezek olyan tömeget alkotnak, hogy már nem foglalhatók gyűjteménytárba. A valódi okokat így indokolják: „A legmodernebb gyűjtemény tárgyak állandó figyelembe tartása, a folytonos beszerzés és kiselejtezés egyrészt munkaerőnket, másrészt költségvetésünket a várható eredménnyel arányban nem álló módon venné igénybe." Sajnálatos, hogy az egyebekben korszerű nézeteket valló Gaul igazgató sem gondolt arra, hogy megőrizze technikai fejlődésünk hazai dokumentumait, tehernek érezte a műszaki-ipari emléktárgyak gyűjtését és azoktól szabadulni igyekezett. A köny-