Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)
TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)
szédos szobákban helyezték el, és így az olvasóteremben közösen használhatták őket. A két könyvtár kezelését Grünwald István geometria-tanárra, az ipariskola „könyvtárnokára" bízták, aki feladatának lelkiismeretesen felelt meg. Célszerűen berendezte a könyvtár raktári helyiségét, az 50 személyes nyilvános olvasótermet, valamint az ipariskola ifjúsági olvasószobáját. Az évi gyarapodás kb. 300 kötet volt, amelyhez a tisztviselők saját könyveik adományozásával járultak. Az Iparmúzeum munkatársai ugyanis jeles szakírók voltak, akik úttörő művekkel segítették az iparfejlesztést. Ilyenek voltak Taborsky Ottó „Gőzkazánok"ról (1886), és „A lokomobilok szerkezete és kezelése" című könyve (1887), továbbá Straub Sándornak 1895-ben megjelent Elektrotechnikai kézikönyve. Taborsky igazgató azzal is megörökítette nevét, hogy a jelentős gépészeti folyóiratnak, az 1889-ben indult Technológiai Lapok-nak szerkesztője és kiadója volt. Ilyen körülmények között érte az intézetet a millennium, amelynek seregszemléjén természetesen részt vett egyes gépeinek és gyűjteménytárgyaknak bemutatásával. Az ezredéves kiállítás alkalmával Taborsky igazgató és Hegedűs főigazgató a Technológiai Iparmúzeumról szépen illusztrált ismertetőt adott közre. Ebben az intézet működését a statisztika fényében szemléltetik. Az alapítástól eltelt 12 év alatt (1895-ig bezárólag) például 348 szakelőadást tartottak 3243 hallgatóval, a rajztanfolyamokon 994 iparos vett részt, a műhelygyakorlatoknak 1999 résztvevője volt. A gyűjtemények leltári értéke 1895-ben 60 982 Ft 90 krajcár volt (darabszámot nem közöltek). Az időszakos kiállításokon 2315 db gépet és szerszámot mutattak be, közülük 116 db-ot adtak el (Ez az 5%-os arány arra vall, hogy a gépek elterjesztésére vonatkozó elképzelések nem váltak valóra a viszonylagos nagy árak, illetve az iparosok tőkeszegénysége következtében.) Pedig igen sokan látták a kiállításokat; az intézetet 1883-tól 1895-ig 519 591 személy kereste fel. A költségek adataiból megállapítható, hogy kezdetben a dologi kiadások a nagyobbak, a 90-es években azonban — a vizsgálatok tiszteletdíja miatt — a személyi költségek meghaladták a dologi kiadásokat. Például 1895-ben a személyi járandóságok (fizetések, tiszteletdíjak, lakáspénz stb.) 15 250 Ft-ot, a dologi kiadások 9980 Ft-ot tettek ki. A könyvtárról sem feledkezik meg az Iparmúzeumról kiadott ismertető, és főbb adatainak megadásával hívja fel a figyelmet „ez idő szerint hazánkban az egyedüli műszaki jellegű nyilvános könyvtárra" (8). Bármilyen fontos esemény a millennium, az Iparmúzeum történetében az 1896. év nem a jubileum miatt emlékezetes, hanem azért határkő, mert ekkor került át a VKM felügyelete alól a Kereskedelemügyi Minisztérium (továbbiakban KM) hatáskörébe. A két tárca ugyanis abban állapodott meg, hogy az elméleti iparoktatás (iparostanonc iskolák, iparművészeti iskola stb.) a VKM-nél marad, viszont a gyakorlatias műhelyszerű oktatással foglalkozók; az állami ipariskolák, iparmúzeumok, tanműhelyek a KM-hez tartozzanak. Ennek megfelelően 1896/97-ben megtörtént a két testvérintézet jegyzőkönyvi átadása az új főhatóságnak. A KM az intézetek felügyeletét az ipari- és kereskedelemügyi oktatási ügyosztály vezetőjére, Szterényi Józsefre bízta, aki felfüggesztette az Iparmúzeum felügyelőbizottságának működését, teljes leltározást rendelt el, — ennek során leltárilag is egyesítették a két intézet könyvtárát — és sok más hasonló intézkedést hozott. A Technológiai Iparmúzeum anyagának tételes ellenőrzése szerint 1897. december 31-én a gyűjtemény 20 017 db-ot, a felszerelés 1058 db-ot és a műhely 964 db-ot, összesen 22 039 db-ot számlált 68 870 Ft 28 kr. értékben. Ehhez jött a Technológiai Iparmúzeum és a budapesti Állami Ipariskola (neve 1898-tól