Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

KÖNYVISMERTETÉS - Dóka Klára: Hans-Heinrich Müller–Hans-Joachim Rook: Herkules in der Wiege

barokk-kor „mérnökének", a lipcsei Jákob Leupoldnak munkásságáról. Ezt követően James Watt tevékenységét ismertetik. A szerzők ezután a textilipar fejlődésével foglalkoznak, szemléletes leírásokkal és korabeli rajzokkal mutatva be az egyes találmányokat: 1733-ból a John Key által szerkesztett repülő vetélőt, James Hargreaves találmányát, a „fonó Jennyt", amelyen egyszerre 16—18 orsóval dolgoztak, Richard Arkwrigt szövőgépét, amelyhez az energiát víz biztosította. 1799-ben Samuel Crompton tökéletesítette a fonógépet, 1785-ben pedig döntő változást hozott a szövőiparban Edmund Cartwrigt találmánya, a mechanikus szövőszék. A 18—19. század fordulójára Anglia a „világ műhelye" lett. A következő fejezetben a szerzők az angliai találmányok európai elterjedését vizsgálják. A szállítási nehézségek, politikai feszültség miatt az angol gépek exportja kezdetben nehézségekbe ütközött. Az angolok maguk is ipari kémeknek tekintették a gyárak látogatóit, és a 18. században a német uralkodók sem tartották fontosnak az iparban a gépek elterjesztését. Ennek ellenére egyes, vállalkozó szellemű német mechanikusok (Rudolf Ackermann, Jákob Holtzappfel) eljutottak Angliába, és 1785-ben Poroszországban, a hettstedti rézbányában beállították az első, Angliából származó gőzgépet. 1812-ben, állami támogatással, a berlini öntödében építettek saját gőzgépeket is. A technikai fejlődés a német területeken a szellemi életben is megmutatkozott. 1780-ban megjelent Johann Beckmann Anleitung zur Technologie (Bevezetés a technológiába) című műve, 1828-ban Drezdában Johann Andréas Schubert megalapította a Technikai Képző Intézetet, a mai Műszaki Egyetem ősét, Georg von Reichenbach pedig a napóleoni háborúk idején asztronómiai, geodéziai, optikai műszerekkel jelentkezett. A 19. század elején Watt találmányának korszerűsítésével kifejlesztették a magasnyomású gőzgépeket, amelyek a gyári felhasználáson kívül a közlekedés forradalmasítására is alkalmasak voltak. A szerzők szemléletes leírással mutatják be a vasúti közlekedés kialakulását: az első angol gőzmozdony útját 1825ben Darlington és Stockton között, amelyet 1830-ban a két jelentős várost, Manchestert és Liverpoolt összekötő vasút megnyitása követett. A német területeken 1835-ben Nürnberg és Fürth között haladt először a vasút, majd 1839ben megépült az első német mozdony, a Saxonia. A gőzhajózás történetének leírásában a szerzők ismertetik Robert Fulton munkásságát, angliai tevékenységét, kapcsolatát Napóleonnal, akit az általa haszontalannak vélt Fulton-féle gőzhajóval száműztek Szent Ilona szigetére. Érdekes fejezetet olvashatunk a gőzzel hajtott autókról is, bár ezeknek a vasutak képviselői és a bérkocsisok tiltakozása miatt nem volt nagy jövőjük. Az ipari forradalom során fejlődött a hírközlés is, aminek a napóleoni háborúk idején katonai jelentősége is volt. 1812-ben az első távíró galvánelemmel működött, majd az elektromágneses berendezések terjedtek el. Morse találmányát Amerikában vezették be 1837-ben, majd ennek szélesebb körű elterjedése után kábeleken keresztül a kontinensek között kapcsolatot teremtettek. A megnövekedett gépgyártáshoz nélkülözhetetlen volt a vaskohászat fejlesztése. A 18. század elején az olvasztás fával történt, majd 1735-től — mész hozzáadásával — szénnel végezték. 1784-től Angliában Henry Cort keverőkemencéket létesített, és kikísérletezte, hogyan lehet a nyersvasat acéllá és kovácsolt vassá alakítani. A kohászat még a modern eljárásokkal is igen nagy fizikai erőkifejtést kívánt. Ezt a problémát 1856-ban Henry Bessemer oldotta meg konverter készítésével, ami már új fejlődés kiindulópontja lett. A munkában a főbb találmányok bemutatása mellett olvashatunk a kémia fejlődéséről, a szódagyár-