Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

KRÓNIKA - Kiss László: Szilágyi István

lati ismeretet és műszaki szemléletet, ami a műszaki kultúra sokrétűbb témaköreiben való munkálkodásra is mind fogékonyabbá tette. Fiatal szakember korában 2 évig dolgozott franciaországi autógyárakban, gazdagította műszaki ismereteit, szélesítette látókörét. Megbízatását többnek tartotta egyszerűen kulturális kérdésnél. Számára a technikai múlt minden megmentett múzeumi emléke elsősorban az emberi alkotóképesség bizonyítékát, a tárgyak fejlődéstörténeti összefüggésében pedig a nemzeti kultúrkincs felbecsülhetetlen forrásértékét jelentette. Tudta, hogy a nemzeti történetkutatás egyik nagy adóssága az iparés technikatörténet összefüggő feltárása, amihez mindenekelőtt a termelő területéken még fellelhető, de a gyors változások miatt egyre gyérülő, veszélyeztetett emlékeket kell megmenteni és múzeumokba gyűjteni. Fel kell dolgozni, hogy a múlt ismerete a technikai továbbfejlődés segítőeszközévé válhassék. Világosan látta, hogy az ország akkori nehéz gazdasági helyzetében az eredményes műszaki emlékvédelem csak az érintett termelő ágazatok aktív közreműködésével, érdekeltségük biztosításával valósítható meg. Így vált már az 1950-es években tudatosan kétirányúvá a szervezőmunka: egyrészről ágazati szakmúzeumok létesítése az adódó lehetőségek szerint, másik irányban ezzel párhuzamosan egy országos központi műszaki múzeum alapításának munkálatai. E központi irányú célkitűzés érdekében építette ki a kapcsolatokat főhatóságokkal, termelő területekkel, tudományos és oktatási intézményekkel. Mindenütt kezdeményezett és ösztönzött a magyar műszaki múlt értékeinek mentésére. Szervezőmunkája és segítő közreműködései elválaszthatatlanok a felszabadulás utáni első műszaki szakmúzeumok alapításaitól. Már az 1950-es években sorra nyíltak meg a kohászat, posta, bányászat, tűzoltóság, textilipar, vegyészet szakmúzeumai és szerveződtek a közlekedés, vízgazdálkodás, öntészeti ipar, olajipar, nyomdaipar szakgyűjteményei, állandó kiállításai. Megkülönböztetett gondoskodással szervezte a majdani országos műszaki múzeum tárgyi, archivális és könyvtári alapgyűjteményét. Nevéhez fűződik a múzeum kiemelkedő jelentőségű értékeinek megszerzése. Jedlik Ányos, Bánki Donát, Csonka János, Eötvös Loránd és számos más magyar műszaki alkotó eredeti tárgyai és hagyatékai kerültek gondoskodása révén a gyűjteménybe. Jelentős szerepe volt abban, hogy a gyarapodó anyag biztonságos elhelyezésére elkészülhetett a múzeum első nagy épületegysége, egy 2400 m

2 hasznos területű épület a raktár, restaurátorműhely, könyvtár és a legszükségesebb munkahelyiségek befogadására. Szilágyi István ezt tekintette munkálkodása legnagyobb eredményének, mert a már 150 éve vajúdó magyar műszaki múzeum megvalósulásának bázisát látta benne. Az épület tette lehetővé a már védett, de különböző helyeken tárolt emlékanyag begyűjtését, melynek eredményeként az 1964. évi 770 db műszaki tárgyi gyűjteményt nyugdíjba vonulásáig több mint 6000 db-ra tudta fejleszteni. Ezekben az években szerveződött nemzetközi jelentőségű tematikus gyűjteménnyé az erőgépek, szerszámgépek, geodéziai, optikai, finommechanikai, röntgen, valamint csillagászati gyűjtemények anyaga. Szerény keretek között, de az új épület elkészülte után két évvel már megkezdte a gyűjtemények anyagának bemutatását időszakos kiállításokban. A témák között régi magyar találmányok, magyarországi csillagászat, röntgen fejlődéstörténet, geodézia és optikai műszerek története szerepeltek. A múzeum csillagászati anyagából állandó jellegű kiállítóhely létesült az egri Spekula épületében 1966-ban. Szilágyi István alapítója és szerkesztője volt a Technikatörténeti Szemlének, melynek első kötete (1—2. szám) 1964-ben jelent meg. Ugyanebben az évben az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar Műszaki Múzeum Évkönyve az akkor