Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Végh Ferenc: A Mérnöki Továbbképző Intézet alapításától a felszabadulásig

tassék, hogy abból nyilvánvalóvá váljék az, hogy „beiratkozni nemcsak a műegyetemünkön technikai oklevelet szerzetteknek, hanem a m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolán mérnöki oklevelet szerzetteknek is joguk van" (1). Üzemgazdasági és közgazdasági továbbképző tanfolyamok A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz felterjesztett tervezet hamarosan meghallgatásra talált: a VKM még abban az évben elküldte hozzájárulását a műegyetem Közgazdasági Osztályának keretében „mérnökök számára szervezni szándékolt üzemgazdasági és közgazdasági továbbképző tanfolyam felállításához", de ennek csak — egyelőre — „a folyó tanévben való megtartását" engedélyezte, elfogadva a tanfolyam szabályzatát, s kikötve, hogy az előadások megtartására felkért szakemberek és a tanfolyamra jelentkező hallgatók névsorát az egyetem küldje meg a minisztériumnak (2). Az engedély birtokában a továbbképző tanfolyam meg is indult, s a tanévről beszámoló beszédében a lelépő rektor, Schimanek Emil némi büszkeséggel szólt a tanfolyam hézagpótló voltáról, melyet az arra beiratkozó 82 mérnök feltűnő nagy száma is igazolt (3). A közgazdasági továbbképzés kezdeti sikere a műszaki továbbképzés gondolatának sugallójává vált. Erre utal Szily Kálmán 1927. okt. 2-án mondott tanévnyitó beszéde is, amelyben a rektor kijelentette: „. .. a diplomát megszerzett fiatal mérnökökből is csak a gyakorlat és a speciális ágazatban való további tanulás formálhat meghatározott foglalkozású és speciális munkakörben dolgozó mérnököt" (4) E felismeréstől a továbbképző tanfolyamok, a most már műszaki természetű továbbképzés szervezett megindítása igényének megfogalmazásáig nem kellett túl sokat várni. A mérnöki továbbképzés a megvalósulás útján Az Országos Mérnökkongresszus szerepe Az 1931. április 19—22. között megrendezett Magyar Országos Mérnökkongresszus második napján Pattantyús Ábrahám Géza professzor „A mérnökök nevelése és továbbképzése" címen tartott előadást. Ebben felvetette annak lehetőségét, hogy egy új intézményt, a „meghívott tanársegédek, tervezők és szerkesztők szervezetét" kellene létrehozni, amely egyaránt szolgálná a segédtanerőkben mutatkozó hiány csökkentését és a mérnökök gyakorlati irányú továbbképzését. Erre a szűkös gazdasági helyzetben is lehetőséget látott, ha az új szervezet anyagi terheit „azok az állami, városi műszaki hivatalok és intézmények, ipari vállalatok és gyárüzemek vállalják, amelyeknek fontos érdeke fűződik a mérnökképzés gyakorlatiasabb irányú kiegészítéséhez és a technikai kutatómunka szélesebb alapokra helyezéséhez". Pattantyús szerint a mérnökök továbbképzése ezzel nagy lépést tenne előbbre, mert „egyidejűleg közel száz — a gyakorlatban is bevált — fiatal mérnök jutna abba a helyzetbe, hogy megszerzett állásának elvesztése nélkül, a mindennapi kenyér sürgető gondjaitól menten, a Műegyetem valamelyik tanszékén vagy laboratóriumában akkor egészíthesse ki elméleti tudását, amikor már a mérnöki gyakorlat követelményeivel is tisztába jött". Az előadás végén három pontban összegzett javaslatainak 2. pontjaként azután határozattá kívánta emeltetni a kongresszussal a következőket: „A Mérnökkongresszus szükségesnek tartja, hogy a magyar mérnökök