Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - †Lászlóffy Woldemár: A világ első vasbeton hajózsilipje

Ural hegységen inneni Káma (a Volga bal parti mellékfolyója) között tervezett vízi útnak a Tura folyón 1910—1911-ben megépült vasbeton hajózsilipje „a magyarországi Hármas-Körösön épült zsilip mintájára készült, és csupán nagyobb méreteivel különbözik tőle" (2. ábra), bizonyítottnak vehetjük (de legalább is igen nagy valószínűséggel állíthatjuk), hogy o bökényi zsilip valóban a világ első monolit szerkezetként kialakított vasbeton hajózsilipje volt. A Tura folyó zsilipje természetesen nem egyszerű mása a bökényinek. Már méretei folytán sem lehetett az. Hiszen kamrájának alapterülete 17X275 m, míg a bökényié csupán 10X70 m. Az orosz tervezők a szerkezeti megoldás minden részletét átvették ugyan, — erről az 1. és a 3. ábra egybevetése alapján közvetlenül meggyőződhetünk — de a számításokat, az eltérő méretek miatt, természetesen maguk végezték. Megvoltak hozzá a megfelelő szakembereik, hiszen Oroszországban az 1890-es évektől olyan jeles tudós fáradozott a vasbetonszerkezetek népszerűsítésén, mint N. A. Beleljubszkij, a szentpétervári közlekedési műszaki főiskola (egyetem) professzora, több vállalat foglalkozott vasbeton létesítmények kivitelezésével és egy 1898. dec. 23-án kelt közlekedésügyi miniszteri rendelet engedélyezte a vasbetonépítés általános bevezetését. Az, hogy az orosz tervezők munkájukhoz mintát kerestek, egészen természetes, és megfelel az általános műszaki gyakorlatnak. Bizonyos, hogy elsősorban a francia, német és angol nyelvű irodalomban kutattak. Az elmondottakból világos, és ez a bökényi zsilip elsőségének további bizonyítéka, hogy más mintát, mint a magyart, nem találtak. Kérdés azonban, hogy miként szereztek róla tudomást? Az első magyar nyelvű ismertetés 1913-ban jelent meg (1). Nikolsky idézett philadelphiai jelentése viszont 1911. nov. 15-én kelt, amikor a Tura zsilipje már használatban volt. Ha az Armierter Beton 1908. évi januári számában közölt, — német nyelven első — leírás szolgált volna az oroszoknak mintául, a műtárgy vasbeton szerkezetként való — tehát teljesen újszerű — megvalósításának elhatározásától a kiviteli tervek elkészítésén és felülvizsgálatán keresztül a vállalatba adásig és az építők helyszíni felvonulásáig (aminek legkésőbben 1910 tavaszán kellett lennie), mindennek le kellett volna bonyolódnia két esztendő alatt, ami nagyon valószínűtlen. Ezért arra kell gondolnunk, hogy a bökéyi zsilip terve a német nyelvű ismertetést megelőzően, francia közvetítéssel jutott az oroszok kezébe. Benedek ugyan azt írja idézett tanulmányában, hogy „a külföldi szakirodalomban elég bőven ismertették ezeket a műtárgyakat" (ti. a duzzasztót és a zsilipet), és első helyen a „Ciment armé" c. folyóiratot emliti, amiből időbeli elsőségre gondolhatnánk. Ilyen nevű folyóiratra azonban, kitartó, több francia műszaki könyvtárra és dokumentációs központra kiterjedt nyomozással sem sikerült rábukkanni. Francia közvetítés mellett szól azonban a zsilip tervezőjének, Zielinski Szilárd professzornak (4. ábra) a személye. Életrajzából (2) tudjuk, hogy 1900— ban, akkor már mint műegyetemi magántanár, meglátogatta a párizsi világkiállítást, ahol megismerkedett Hennebique vasbetonszerkezeteivel és vele magával is. Mivel jól beszélt franciául, hiszen 1885—86. évi nyugateurópai tanulmányútja keretében hosszabb ideig működött A. G. Eif/el-nek, a Párizs jelképeként ismert 300 m magas Eiffel-torony tervezőjének és építőjének (1889) irodájában, könnyen megszerezte Hennebique rendszerének magyarországi képviseletét, és annak egyik legtevékenyebb hazai terjesztője lett. Kezdetben francia terveket használt és az első vasszerelési és zsaluzási munkákat francia művezetőkkel