Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A műszeripar történetéből. A pesti szerkovácsok

családja már 1848 előtt is a városban, 1871-ben már csak 3-nak. Az 1871-ben dolgozó mesterek közül legfontosabb Weisenau János volt, aki az új körülmények között is mérlegek, súlyok, pecsétnyomók készítésével foglalkozott, és széles piaci igényeket elégített ki (63). Szűkült a polgári forradalom után a szerkovács céhhez nem tartozó műszerészek tevékenységi köre is, sokan háztartási eszközök készítésére tértek át. Huszka János 1851-ben takaréktűzhelyeit reklámozta (64), Feiwel Lipót „főzőgépeket" gyártott, Fried Fülöp 1865-ben varrógépek készítésére kért engedélyt (65). A szerkovácsok, műszerészek munkáját az iparszabadság bevezetése, a kereskedelem fejlődése az 1860-as években szinte megbénította. Megváltoztak az igények a gépek, műszerek és szerszámok iránt. A folyók mentén a térképezési, szintezési munkák 1848-ra befejeződtek, így a műszerek iránti kereslet csökkent. A Pest-Budán működő, igen gyorsan fejlődésnek induló gépgyárak (Rock, Vidats, Schlick, Ganz) kiszorították a szerkovácsok mezőgazdasági eszközeit. A kereskedők igen sok szerszámot, egyszerűbb és bonyolultabb műszert, kisebb gépet szállítottak, amivel ki tudták elégíteni a vásárlók igényeit (66). Üjult erővel jelentkezett a konkurrencia a vasat feldolgozó mesterek, a kovácsok, lakatosok, sőt már a késesek és köszörűsök részéről is. A nagyszámú mester ezekben az iparokban csak úgy tudott megélni, hogy törekedett speciális termékek előállítására, és így mindig sértette a szerkovácsok, műszerészek érdekeltségi körét. Az egyik leghíresebb késes mester, Dögler Ferenc (67) 1859-ben az Iparosok Lapjában „szerkovács"-ként hirdetett, kések és borotvák mellett szabóollókat, konyhai eszközöket, főzőedényeket, kerti szerszámokat kínálva eladásra. Pifkó András lakatos vas takaréktűzhelyek, háztartási eszközök előállításával foglalkozott (68). A kovácsok és lakatosok hagyatéki leltáraiban az 1850—1860-as években sorra jegyeztek fel műszereket, mezőgazdasági eszközöket, egyszerűbb gépeket is (69). A szerkovácsok műhelyei a 19. század második felében eltűntek Pestről. A legerősebb dinasztia, a Wagner család sem tudta vállalkozását gyárrá fejleszteni. A műszerészek, „gépely-mesterek", szerkovácsok megjelenése és munkája a technikatörténet érdekes fejezete. Az ipari fejlődésnek abban a szakaszában jelentek meg, amikor már szükség volt a kézi szerszámoknál bonyolultabb eszközökre, de ezek gyártása nagyüzemi úton még nem volt lehetséges. Mintegy 100 éves történetük a kézi szerszámok 18. századi differenciálódásával kezdődik, és átmeneti fellendülés után a mezőgazdasági eszközök készítésével ér véget. A fejlődés útja a nagyüzemi gyártáshoz vezetett, ami az adott időszakban jelentős, de gyorsan lehanyatló szerkovács ipar eltűnését eredményezte. Melléklet 1. Stentzer Zsigmond készárui (A felsorolásban az áruk nevét, darabszámát és összértékét adjuk meg. Azonos fajtájú, de különféle értékű termékeknél összevonásokat hajtunk végre.) 11 701 st. grossen Schnellwaagen 117 Ft 3 kr. 832 st. mittlere Schnellwaagen 13 Ft 52 kr.